Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Az ember viszonya a földhöz
49 akkor ezek a számok még jobban megnövekednek, az erősen iparos helyeken több mint ezer ember jut 1 km2-re. A térkép azonban azt is elárulja nekünk, hogy az ilyen sűrűn lakott területek az országnak csak kis részét foglalják el. Túlnyomóak a gyengén népes tájékok, annyira, hogy vannak területek, ahol egy ember esik 1 kmL-re. Ezeknek a szegény területeknek, országoknak természete egyszersmin- denkorra kizárja a sűrűbb népesedést, Ahol nagy városok alakultak, ott mindenütt megvannak a letelepülés tényezői: az élelem, védelem és a kényelem. Hozzájuk járul a közlekedés, forgalom, a föld mélyében rejlő kincsek (vas, szén stb.). Ezek a természetadta tényezők. Az emberi akarat azután naggyá tehet földrazilag értéktelen helyen fekvő városokat is, mint pl. Aladrid, Szentpétervár. Még Berlin is csak a múlt század végén lett Poroszország gazdasági középpontjává. Madrid már nem fejlődik; Szentpétervár másfélmillió lakossága 700.000-re olvadt le, amióta nincs orosz cár, a bolsevisták székvárosa pedig Moszkva, Itt tehát az emberi akaraterő tette naggyá ezeket a városokat, mihelyt az megszűnt, beállott a hanyatlás. Berlinnel ez nem. történhetik meg, mivel mögötte a németség akarata, gazdasági ereje tömörül. A francia akaraterő virágzó oázisokat teremt a Szaharában, pálmafák koszorúzzák a sivatag homokját. Az angolok a Nilus völgyét, Egyiptomot, Indiát paradicsommá varázsolták a mesterséges öntözőművekkel. Ausztrália sivatagjait is legyőzték az artézi kutakkal. Ezt teszi a német is a Lüneburger Heideval. A németek földje rosszabb mint a miénk, mégis többet termelnek, mint mi. Hogyan érik azt el? Tudományos alapon mívelik a földjeiket. Legjobban a Lüneburger Heidén mutatták be ezt. A tudósok áttanulmányozták a Heide múltját, jelenét, s nem telt bele 50 év, már átalakították. Telepeseket hoztak s mindegyik jókora földet kapott. Gőzekével és traktorral feltörték a Heidét. Keserves munka volt. Jellemző növényzete: a Calluna és Erica összefonta a kemény talajt s valóságos szalonnarétegeket vágott az ekevas. De a benzin és a gőz diadalmaskodott. Elpusztult a vörhenyes növénytakaró. De még mindig sok a kavics. Ki kell szedni s a szántóföld szélére, meg az útra rakni. Kihordták. Ennyi munka után még mindig nem termett. Szegény a talaj, nincs tápereje! Műtrágyát bele! Ez is megtörtént. De még mindig nem termett. Ez a gabonafaj nem érik be, annak meg a szalmája vékony s lehajlik. Ki kell tanulmányozni, hogy melyik a legalkalmasabb. Évtizedes kemény munka volt ez, de addig próbálkoztak, kísérleteztek, míg megtalálták a megfelelő növényeket, a hiányzó tápsókat stb. S ma a Heide betelepült, apró tanyákkal, kicsi falvakkal lakott. Azokat a területeket pedig, amelyek még annyi munka után sem váltak alkalmassá az ember megtelepedésére. beerdősítették. Ma ezeket pompás erdei fenyő és nyír borítja. Tehát a tudomány beavatkozása után a Lüneberger Heide egyik része külterjes gazdálkodással mívelt terület, ahol a lakosság búzát, rozsot, zabot, burgonyát és pillangós növényeket termeszt, kevés répával és zöldséggel váltakozva. A másik része erdő.
