Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 2. szám - Az ember viszonya a földhöz

4-8

De azért mégis változik az emberiségnek a Földhöz való viszonya. Azt lehet mondani, hogy az emberiség iparkodik megszabadulni a természet kényszerétől, amint azt Friedrich E. elnevezte. A természet kényszerétől való szabadulás alatt értjük: az eredeti helyi megkötöttség legyőzését vasutak, alagutak, csatornák, kikötők építését a közlekedés javítását, a mozgékonyság fokozását, az időbeli megkötöttség legyőzését, élelmiszerek, ruházati cikkek felhalmozását, elraktározását, a technikai eszközök tökéletesítését stb.

Ilyenekben nyilvánulnak meg azok a hatások, irányító elvek, melyek a kultúrnépeket a természetes állapotban élő (vad-)népek- től megkülönböztetik.

II.

Vegyük most röviden szemügyre az emberiség földrajzi képét, vagyis a földrajzi feltételek befolyását a népek eloszlására és fejlődésére. Ebben a tekintetben a legalkalmasabb kiindulópontot a Földön élő népek eloszlása, a népsűrűség kiilönféleségét adja. A népesség számának viszonya az ország felületének nagyságához mindig a legrövidebb kifejezése a népesség és a talaj közti viszonynak, összefüggésnek, ami elárul 1—2 dolgot a kutatónak, mert a népsűrűség különböző fokainak több-kevesebb jelentőségük van. A gazdálkodás egyes fajai és fokai bizonyos ,,népesedéskapacitással“ járnak. Bizonyos fokon túl nem fokozhatják a néplétszámot, mert a tápszerek mennyiségét nem szaporíthatják tetszés serint. A kultúra alacsonyabb fokát jelenti rendszerint a halász- és vadászállapot, Mindjárt emelkedik a kultúrérték, ha földmívelés is járul hozzá. A talaj intenzívebb, tervszerűbb kihasználása mindig magasabb népsűrűséget hoz létre, részint közvetlenül az élelmiszerek szaporítása és a kultúrtermetek megnövekedése által szemben a ki nem használt területtel; részint közvetve, amennyiben sok ember együttélése munkamegosztásra és ezzel számos ipari- és kereskedelmi ág kialakúlására vezet. így nagyjában és egészében azt mondhatjuk, hogy a népsűrűség és kultúrfok párhuzamosak egymással.

Ezen szabály alól természetesen kivétel is van. Ha egy országban sok a lakhatatlan terület, sok a járhatatlan, kopár magas hegység, akkor természetesen a legintezívebb mívelés mellett sem mehet túl a sűrűség egy bizonyos fokon. A fiatal, fejlődő államokban (kultúrális és nem történelmi tekintetben) alacsony a népesség száma. A nomadizáló államokban a gazdasági fok, népsűrűség mögötte marad e földművelőknek, bár kultúrában a nomádok sokszor messze túlhaladják őket.

Ha megnézzük a népsűrűségi térképeket, elárulnak nekünk néhány dolgot. A Dover és Rajna torkolata körüli területek tehát Anglia, !Észak-Franciaország, Belgium,) Hollandia 350.000 km--en kerek 80 millió embert táplál, tehát 200-nál több esik egy négyzetkilométerre. Ha ezeket a területeket szorosabban körülhatároljuk,