Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 2. szám - Az ember viszonya a földhöz

47

való viszonyára: az egyik nép visszariad tőle, a másik világkereskedelmet űz rajta. Azért mégis megvan a természeti feltételek beiolyása mindkét esetben, aminek igazolására semmi sem alkalmasabb példa, mint az az érvelés, ha ugyanabban az országban, ugyanazon a földön különböző időben, vagy küliinböző helyeken hasonló természeti viszonyok mellett a kultúra nagyon is eltéröleg alakúit ki.

Minthogy az emberek nem egyformák, egyforma természeti feltételek sem okozhatnak egyforma hatásokat. Mindamellett ilyen esetekben megtaláljuk a történelmi folyamatok és művelődési jelenségek alapját, melyekben a természeti alap hasonlósága jut kifejezésre. Csak a műveltség magaslatain nem szabad őket keresni, ezek ott változhatnak. A hasonlóság mindig csak a kultúra mechanikai alapjaiban nyilvánúl meg. Görögországban fölismerhető az emelkedés és sű- lyedés idején a Déleurópa és Előázsia közti fekvés tartós hatása, Anglia is jobban hasznát veszi szigetfekvésének mióta a világfor- galom közepe lett, mint akkor, mikor még a lakott világ szélén volt elöőrségen. A szárazföldtől való elkülönülése még most is különleges állást biztosít neki, amely lehetővé teszi gyarmatpolitikáját és azt, hogy olyan szívósan ragaszkodjék hagyományaihoz,

Az eddigiekben mindig számoltunk azzal a hallgatólagos feltevéssel, hogy a természet földrajzi képe állandó, így tartós alapjául szolgál az emberek változó életének. De a természet képe is változ- hatik. Partok emelkedhetnek és siilyedhetnek; szigetek eltűnnek és szigetek képződnek, az éghajlat hosszú ingadozások közepette erdőket pusztaságokká, pusztaságokat sivatagokká alakíthat át és fordítva, hatalmas területeket fedhet be jéggel és szabadíthat meg tőle. Ahol így megváltozik az élet helye, az nemcsak az emberek életére van nagy hatással, hanem azok kultúrájára is és bizonyára be kell sorolni a fejlődési tényezők közé e lassú elváltozásokat is.

A természet és ember közötti viszony az idők folyamán változik. Nagyjában és egészében ez a változás előnyt jelent az ember számára.

Vájjon a fejlődés lassankint magával hozza-e az ember szabadulását a természettől? Régebben azt hitték, hogy igen és ez a gondolat volt végső célja Ritter Károly tanításának is. Az ember azonban mindig hozzá lesz kötve a földfelülethez, azért kétséges, hogy igazán a természettől való szabadulás-e a végső célja az embernek? Ratzel arra figyelmeztetett, hogy a számtalan esettel szemben, amelyekben a kultúra csakugyan előidézte a földrajzi némi lazulását pl. vasút, hajó, telegráf, rádió stb., olyan esetek állanak, melyekben a természethez való vonatkozás új, de erős, pl. a szén, vas mai értékesítése. Minél intenzívebben kihasználja valamely nép az ország természetadta erejét, annál bensőbben összenő vele. Szabadulásról tehát szó sem lehet. Az a tétel, hogy az ember szabad is, meg nem is, magas és alacsony kultúrfokokou. egyaránt érvényes.