Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Az ember viszonya a földhöz
45 foglalkoztak az ember földi szereplésével. Ezért nincs ellenmondás abban, Hogy a földrajzban természettudományos elemek is vannak, de közeljár egyúttal a történethez és a nemzetgazdasághoz is, ami azt bizonyítja, hogy a tudományoknak szellemi és természettudományi csoportokra való elkülönítése nem tökéletes dolog, mint ahogy igen sok tudományt (pl. számtan, őslénytan, lélektan stb.) nem lehet beleszorítani ebbe a csoportosításba. A földrajz a két csoport között áll. I. Nézzük meg, milyen is hát az ember viszonya a Földhöz? A határok, az élet határai ma sem változtak nagyon. A tenger, a levegő, a jég ma sem lakóhelyei még az embernek, de a kultúra meghódítja azokat is részben. Hajóival leigázza a tengert, repülőgépeivel felszántja a levegő óceánját. Védekezik a hideg, az évszakok váltakozásai ellen, azért találta ki a kultúra a ruhát, a lakást, konyhát, a mező termékeinek behordását. Schlüter szerint (Die Erde als Wohnraum des Menschen) az ember elterjedésénél két erőnek van alapvető hatása. Az egyik a szerves szaporodási törekvés, vele az életfeltételek tágítása; azután a szabad mozgás, mely függetleníti az embert közvetlen tartózkodási helyétől, melyet megoszt a magasabbrendü állatokkal. A szaporodást azonban korlátozza a táplálóanyagok mennyisége, előfordúlása, azután azok a földrajzi, éghajlati viszonyok, melyek az ember szervezeti szükségleteire alakítólag hatnak. Az ezektől alkotott határok közti esetleges vándorlások lassú, de biztos pusztúlásra vezettek volna, ha nem lett volna meg az emberben a változott viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége, ami biológiai képesség. A testi alkalmazkodás jelensége csak kezdetben volt nagyfontosságú. Ma már ennek helyére a közvetett illeszkedés lépett, melyet az eszközök és szerszámok készítése idézett elő. Szellemével messze felülemelkedett az állatok fölött. Külső eszközök kitalálásával szembeszállóit az időjárás ártalmaival (ruházat, fűtés), külső eszközökkel — nevezzük fegyvereknek vagy növény- termelési tárgyaknak — szaporította a tápanyagokat, szállítóeszközeivel javította a közlekedést. Úgy alakúi, fejlődik az ember képessége, miközben az összes szükséges változásokat a külső eszközök felhasználásával legyőzi. Ha mindazt, amit a közvetett illeszkedéskor magával hoz, mint technikát foglaljuk össze és a természetes illeszkedést figyelmen kiviil hagyjuk, azt mondhatjuk, hogy egyik oldalon a szaporodás és mozgás, a másikon a technika az, ami az ember elterjedését elősegítette és előteremti' mindazt, ami az emberiség földrajzi képéhez tartozik. Milyen viszonyban áll a tényezők eme két csoportja a földdel? A népszaporulatot és a mozgást eredetileg nem vezethetjük vissza földrajzi alapokon, mivel azok az élet és a különleges emberi szervezet alaptényeí. De minden ponton világosan láthatjuk a tér-
