Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Az ember viszonya a földhöz
Az ember viszonya a földhöz. Kedves Szerkesztő Úr! A legutolsó lapszámban Homo aláírással rövid kis bírálat volt a földrajzomról, illetve csak megjegyzés a német földmívelésről és Berlinről. Homonak tessék megköszönni nevemben okos megjegyzését. Én is megköszönném levélben, de nem tudom ki az? A fő az, hogy megértsük egymást, tiszteljük, bebecsüljük. Én mindig tanulok okos bírálóimtól. — Bírálóm megjegyzésére írtam ezt a cikket, kifejtve az emberföldrajz alapelveit, a földrajzban szereplő embert, emberi akaratot. Könyvismertetéseim is vannak, ha kellene szívesen küldenék. A gazdasági oktatásról szeretnék legközelebb írni, ha Szerkesztő Úr tetszésével találkozik. A Kapi-Papp-féle tankönyvben megrövidített kéziratom jelent meg, tehát sok dolog hiányzik belőle, de lelkes tanítók kezében ennyi is elég. Kedves Szerkesztő Úrnak mélyen tisztelő híve Br, Horváth Károly, leánygimn. tanár. Régi időkben a topográfia, a helyismeret vezetett a földrajzban. Azt követte a természettudományos, majd a politikai irányzat. Ma az emberföldrajznál tartunk. Ez mint tudomány, szorosan véve, nem tartozik bele egyikbe sem, de az tény, hogy természettudományi alap nélkül nem lehet az embert és müveit a földrajz és a földrajztanítás keretén bemutatni, hisz maga az ember, azután a lakóhelye, élelme, sőt élete is természettudományi tények. De az, hogy maga az emberi élet, a társadalmi formák, a nyelvek, a nemzetek kialakulása mint ment végbe a különböző korokban, az már a történelem keretébe tartozik. A történet is erős alap, a változásokat nélküle nem érthetjük meg. Nem is lehet ez másként, hiszen a földrajz a föld felületének megismerésére törekszik, amely nem holt tér, mert ott él az ember is. A Nap energiája ezerféleképen hat a Földre, de hatnak reá a Föld belsejéből jövő erők is. Ama kölcsönhatásokon kívül, melyet a szárazföld, a víz és a levegőburok egymásra gyakorolnak, a földkéreg lakóhelye az embernek és az élővilág táplálékának adója. Közvetlenül és közvetve az élőlények léte hatással van arra a képre, melyet a Föld felülete a szemlélőnek nyújt. A földrajz vizsgálati anyaga — mondja a német Lampe — a Föld felületén végbemenő tények összessége. A földrajz munkaprogrammja azon kép leírásán nyugszik, elsősorban, melyet a földfelület egészében, vagy részben nyújt. Azután következik azon kölcsönös hatásokba való elmélyedés, melyek a dolgok térbeli együttléte folytán keletkeznek. A geográfus munkájának módja a tények megfigyelése. Minthogy ő maga mindent nem láthat, az esetleges tévedések elkerülésére igénybe veszi mások megfigyeléseit is. Ugyanez a módszere a természettudományoknak is, melyekkel egyébként is közeli rokonságban van a földrajz. A tulajdonképeni földrajz megalapítói: Humboldt Sándor és Richthofen Ferdinánd báró müveikben behatóan
