Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Major Samu: "d. b."
41 hanem lent az alsó vonalon kezdik. A tanító nem tudja neki megmagyarázni, hogy miért nem így kell, hanem amúgy s nem megy a fejébe a kis szamárnak, hogy miért nem úgy kell,ahogy ő akarja, hiszen úgy van az i, úgy tanulta. Én az én olvasógépemen az r-nek és az i-nek helyes összeírását úgy megtudom mutatni, hogy egy szót sem szólok akár, mégis úgy megérti a legostobább gyermek is, hogy sohasem felejti el s örül a nagy tudománynak; én pedig mérgelődés helyett mosolygok. Nincsen olyan nehézség a kis írni-olvasni tanuló gyermekek között amit meg ne tudnék nekik mutatni az olvasógépen; minden nehézség örömet okoz. Olvasógépemnek még a nagy betűk tanításánál is felbecsülhetetlen értéke van, igaz csak közvetve vesszük hasznát, de nagy hasznát vesszük azáltal, hogy hivatkozhatunk a szalagjaira. Én hivatkozva az olvasógép szalagjaira, minden kisbetűből megtudom csinálni a nagy betűt is, pl.: a kis v-t felírom ebben az alakjában nagynak s azt mondom a kis gyermekeknek, az elején levő pántlikát összecsavargatom a s-t felírom nagynak s az elején levő szalagot felhajtom; a j-t felírom nagynak s a elején lévő szalagot kétszeresen összehajtom. Egészen bizonyos,hogy a kis betűkből ezen elgondolással csinálták a nagy betűket sfontos eredménynekjelentem ki annak megállapítását, hogy tanulóimmal megtudom láttatni a kis betűben a nagy betűt s így a tanulóknak nem kell magyarázni, mert maguk észreveszik, hogy akár kicsiny, akár nagy, akár Írott akár nyomtatott, az mind egy, hogy egy betűnek négyféle alakja van. Most már módszeremet nagyjából megismertettem. Annyit minden kartársam megjegyzett magának (s ezzel talán ellensége is lett módszeremnek), hogy kellenek hozzá jáíéktárgyak, játékalakok (26 db.) és olvasógép 3 darab. Módszeremnek ez a hibája, hogy ezt meg kell szerezni hozzá s ez pénzbe kerül. Épen azért, bármennyi örömet okoz ezen módszer nekem és gyermekeimnek az iskolában, bármilyen elismerést kaptam is az iskolavizsgálat alkalmával a tapasztalt meglepő eredményért, még sem vállalkoztam arra, hogy kiadjam, vagy kiadassam, mert amely módszer alkalmazása pénzbe kerül, az már nem jó, legalább is nagy hiba van benne. Az egész dolog belekerülne körülbelül 30—35 pengőbe. Ha kartársaim közül akadna legalább 100, aki megrendelné, annyi példányban elkészíttetném s módszeres utasítást mellékelnék hozzá. Megérdemelné esetleg ez az ügy, hogy felkarolják, mert magyar módszer s a fonomimikát legyőzi, amennyiben annál sokkal természetesebb — abszolút természetes — mindent öntudatosan végeztet a gyermekkel s gyorsabban jutunk eredményhez, nem kell vesződni a mimika megtanításával s megint az erről való leszoktatással, mert az ábécét minden mimika nélkül is egy vagy két hét alatt megismerik. De ha valaki fonomimikázni akar, arra a célra is jobban megfelel, mint az eddigi fonomimikai módszer, mert a gyermek készen kapja a betű alakját, hangját és a mimikát; ez utóbbit t. i. az a mozdulat adja meg, amelyet teszünk, mikor a játékalakkal játszunk. Mindent készen kap a gyermek s lát; ez
