Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Tárca
265 Balatoni partok alól. Révfülöp, augusztus hó. Jelige: „Nem tudok én betelni véled; Mindig szebb és szebb vagy nekem, A lelkem ébren álmodik, ha Rajtad pihen tekintetem. Mert tehozzád nincsen hasonló, Ez a világ oh ! bármi nagy ; Hozzád: ki Isten szemének Lecseppent örömkönnye vagy ! Soós Lajos. Az idei nyár augusztus havának második fele ünnepi periódus volt egyhangú életem hétköznapi folyásában. Messze a lármás, a csak látszatnak élő, poros, füstös várostól, elvonultam oda, ahol hamisítatlan képét mutatja a természet, — oda, ahol szelídebb érzésű, csendes, magukba szálló emberek borulnak a természet-anyánk keblére; — elvonultam a bűbájos magyar tenger ege alá: a Balaton partjára! A csodálatos víztükör láttán ünnepi hangulat szállja meg a természet fiát s nemcsak a természet imádata ébred a lélekben, hanem a hazafias érzések is felbúzognak abban s ez a lélek nem feledkezik meg arról sem, amit elvesztettünk. Itt igazán minden érzése, gondo- latja a jó magyarnak: hazájáé! Jól mondja Sziklay János, a Balaton egyik szerelmese: ,,Tükrödön csillog napvilág Istennek szeme; az néz ki ránk Biztató jelül: Ha értjük, mit velünk izentet, Lelkünk, ha nem ernyed, a nemzet soha el nem merül.“ Mondhatom., boldog ember, aki legalább a tropikus forróság idejére elhagyhatja egy-két hétre a város romlott levegőjűét és idegrom - bcló hajszáját; még boldogabb, aki a szépséges Balaton fodros hullámaiban frissítheti petyhüdt tagjait. Az ember szinte megfiatalodik, ha csak rágondol is. Míg szerencsétlen hazánk az Isten kalapjának még csonkítatlan bokrétája volt, erdős-völgyes vidékének hol egyikét, hol másikát kerestem fel én is nyaranta. De mióta az átkos Trianon szűk határok közé szorította Isten áldotta földjét s megfosztotta lakóit attól, hogy tetszésük szerint kereshessék fel úgy mint hajdan hegyeit, völgyeit és egyéb kies helyeit, attól fogva korlátok között mozoghat csak üdülőhelyekben való választása. Dunántúli ember különösen, üdülés céljából, hová mehetne kedvesebb, ídyllikusabb, szemet-lelket gyönyörködtetőbb helyre, mint a bűbájcs Balaton mellé, melynek — Kisfaludy Sándor szerint — ro- mántos partjain a természet annyi piktúra remekével oly sok nemzeti emlék és hagyomány olvad édes harmóniába. Ahol a költői lélek el
