Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Kemény Péter: Geduly Henrik püspök Ur negyvenéves lelkészi jubileuma - Kemény Péter: Iskolaavatás
253 Geduly Henrik püspök Ur negyvenéves lelkészt jubileuma. Napjainkban nagy ünnepségek folytak Nyíregyházán. Ünnepelt az egyházközség, ünnepelt az egyházkerület, ünnepelt Nyíregyháza város népe felekezeti és társadalmi különbség nélkül: ünnepelte szeretett lelkészének, Geduly Henrik püspöknek negyvenéves lelkipásztori működését. Negyven év! nagy idő! És negyven évi szakadatlan munka után Geduly Henrik termete ma is egyenes, mint a gyertyaszál, járása nem mutatja az időt, testi és lelki frissességben ünnepelheti negyvenéves jubileumát. Különös isteni kegyelem, mely keveseknek adatott meg! A főpap ma is az, aki volt. Magas egyházi méltósága dacára is lelkipásztor a szó szoros értelmében. Vigasztalás, bátorítás nélkül még senki sem. hagyta el küszöbét. Egész valóját ma is a szeretet jellemzi. Ezért osztatlan az öröm, osztatlan a szeretet ünneplése alkalmával. A jubiláns tiszteletére megjelentek a magyar evangélikus egyházegyetem kiválóságai, Nyíregyháza város összes felekezetének és hatóságainak képviselői. Kormányzó Úr Ő Főméltósága a legmagasabb elismeréssel tüntette ki, Nyíregyháza város közönsége fáklyás menettel .és szerenáddal kedveskedett a jubilánsnak. Mindez boldogsággal tölti el a nyíregyházi híveket, de a legnagyobb boldogságuk az, hogy övéknek mondhatják Geduly Henriket! Kemény Péter. Iskolaavatás. Új tanyai iskola épült. Új tanító lakik benne. Az iskola fehér falai messzire fénylenek a zöld mezőben. Mintha palotának tartaná magát, annyira kimagaslik az alacsony nádfödeles házak közül. A bcgárhátű házak pedig szerényen, mintha tisztes távolságot akarnának betartani, nem merészkednek a közelébe. Nagy udvara üres, nem élénkíti sem fa, sem bokor, sem virág. Nincs benne élet, nem hallatszik se dal, se beszéd. Egyedülálló ember nem beszélget. Egy óra múlva életre kél az udvar. Feketeruhás asszonyok, ünneplőbe öltözött, pufók gyermekek jönnek. Itt iskolaavatás lesz! Kocsi jelenik meg a láthatáron. Amerre elhalad, kilökik az ekét a barázdából, pihenjenek a lovak, gazdájuk az iskola felé tart. Addig majd vigyáz rájuk a kis ostoros. Benn az iskolában az érdeklődés központja az új tanító. Érzi az egyszerű nép is, hogy az iskola csak kő és vályog, igazi iskolává csak a tanítói lélek teszi. Jól megnézik tanítójukat. Kutatják, mi van benne? Szomorúság! Mintha temetésen volna, sóhajok szállnak
