Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 1. szám - Hamar Gyula: Az ág. hitv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek

21

ének nagyon alkalmas az iskolai tanítás, a vallástani, a biblia-órák

megkezdésére.

A „Bizony meglészen az idő" dallama először 1535-ben jelent meg nyomtatásban („Geistliche Lieder zu Wittenberg. D. Mart. Luther. 1535. Gedruckt zu Wittenberg durch Joseph Klug. MDXXXV.“). Lehetséges, hogy ez a dallam Luthertől ered; egy monda szerint Luther ezt a dallamot egy utastól hallotta és lejegyezte. Hasonlít e dallam egy régi német népének dallamához („Wach auf, meins Herzen eine Schöne, zart Allerliebste mein"), mely Triller Valentin énekeskönyvecskéjében („Ein Schlesisch sin- gebiichlein, Breslawa 1555.) régi dallamnak („alte Tageweis") van jelezve. A dallam a szöveg jambusi lejtéséhez képest felütéses (Auftakt); hangkiterjedése 5 lépcső, majdnem minden korálkönyvben (a Kkvben is) G-dúros, azonban a népiskolai I. oszt. gyermekek hangterjedelméhez képest legajánlhatóbb a D-dúrban való énekeltetése.

2. Szívem szerint, Úristen, (Ékv 51. Kkv 205.)

Gusztáv Adolf svéd királynak ez volt mindennap reggeli éneke. A szöveget Matthesius János joachimstali (Csehország) lelkész szerezte 1564-ben. Matthesius Luthernek volt tanítványa s wittenbergi tanuló korában Luther asztalánál étkezett ingyen. Megírta mesterének, Luthernek életrajzát. Fenti énekszöveget az Ékv számára átdolgozta Payr Sándor soproni theol. tanár.

Az énekdallamról nem bizonyos, hogy mikor keletkezett s kitől ered. Némelyek Hermann Miklósnak, a joachimstali kántornak tulajdonítják, aki jó barátja volt Matthesiusnak. Azonban sem az énekszöveg, sem a dallam nincs meg Hermann Miklós fennmaradt müveiben. A dallam először Wolder Dávid énekeskönyvében („New Catechismus Gesangbüchlein, Hamburg, 1598.") jelent meg nyomtatásban. Frisseségénél, derült színezeténél fogva ez a dallam igazi reggeli dallam; a hozzávaló szöveg jambikus versmértékéhez képest felütéses, hangkiterjedése 5 lépcső, a Kkvben G-dúros, azonban a népiskolai I. oszt. gyermekek hangskálájához képest legajánlhatóbb a D-dúrban való énekeltetése.

3. Dicsőség mennyben Istennek, (Ékv 1. Kkv 182.)

Ez az ének az ú. n. dicséretek közé tartozik. Tartalmánál fogva szentháromság vasárnapi és reggeli éneknek is igen alkalmas. A szöveg az ősrégi Hymnus angelicus vagy Gloria átdolgozása. Németre átdolgozta Decius Miklós 1526 táján. A német szöveg magyar fordítója ismeretlen. Decius (von Hofe) Miklós eleintén barát, később prépost volt a wolfenbütteli (Braunschweig) kolostorban, azonban mindjárt a reformáció kezdetén evangélikus hitre tért s Luther személyes barátjai közé tartozott. Mint stettini lelkész halt meg 1541-ben. Deciustól való az Ékv 174. számú böjti éneke („Krisztus, ártatlanbárány“) is, melynek dallamát is Deciusnak tulajdonítják. A „Dicsőség mennyben Istennek" kezdetű ének szövegének tartalma röviden: Dicsőség legyen a háromságos egy Istennek. A szöveg a karácsonyéji angyali kar kezdő szavaira támaszkodik (Luk 2, 14), Ezt az angyali szózatot a keleti egyházban zsoltárnak dolgozták fel.