Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 6. szám - Kühn János: Mit tegyünk az egyházi zene szinvonalának emelésére?
177 gunkkal szemben, akkor álszeméremböl nem szabad hibáinkat lepleznünk. Ne vegye azért közülünk senki sem rossz néven amikor hibákról és hiányokról beszélek e téren. Bár én csak a dunántúli kerület viszonyait ismerem (egy kevés bepillantásom volt a dunáninnenibe) mondhatom sok a kívánnivaló. Néhány lelkes kartárs igyekszik megtenni a tőle telhetőt úgy az orgonajátékban, mint az énekkarvezetésben, sokan azonban kényelmetlennek tartják a zene művelését, mert főképpen a falusi igények igen csekély készültséggel is kielégíthetők. „Amúgy is sok a dolga egy kántortanítónak, s meg sem fizetik fáradozását.“ Igaz, de becsvágy nélkül a munka csak napszámosmunka marad. Az legyen tehát főtörekvésünk, hogy az egyházi zenét ne sülyesz- szük a napszámosmunka színvonalára, mint azt a rómaiak tették, hanem emeljük fel egy oly eszményi színvonalra mint amilyenre azt — többek közt — a görögök emelték. Az énekkarok megszervezése főképpen az utóbbi években mutat felfelé menő tendenciát. Németajkú vidékeken akárhány 50 évesnél idősebb dalárda működik, a magyar falvakban pedig aránylag csekély az érdeklődés a többszólamú ének iránt, pedig a magyar ember is van annyira nótakedvelő, mint a német. Ked- veltessük meg hát velük a többszólamú éneklést, mutassunk rá annak művészi voltára. Sok fáradsággal jár ez, de a kitartó munka gazdak gyümölcsöt terem. (Könnyű lehet a Kühnnek Kőszegen, ahol annyi zenekedvelő és zeneértő ember lakik!) Az isíenszol- gálat követelményeihez tartozik egy gyülekezeti énekkar működése. Az istenszolgálat nem merülhet ki az igehirdetésben, hanem vallásos esték és ünnepélyek tartásával kell azt bővíteni. A mai kor emberének lelkét ez utóbbiak kiváltképpen megilletik és ezért vonzó erejűek. Ily ünnepélyek és ünnepi istentiszteletek el sem képzelhetők karének nélkül. Ez irányban tehát tág tér nyílik a működésre. Az orgonaszám jó orgona és kellően képzett játékos hiányában legtöbb helyen kénytelen kelletlen elmarad, bár némi szorgalommal ez is pótolható. Aki azonban tehernek tartja a zenében való képzést, az sohasem éri el ezt a célt. Ne tekintsük a zenélést tehernek, hanem élvezetnek, s akkor magátol megoldódik minden feladat. Ne gondoljuk azt, hogy csak a tehetségek érvényesülhetnek és ne feledjük, hogy a legnagyobb művészek is hallatlan erőfeszítéssel tudtak csak oly bámulatos technikára szert tenni, amely nevüket örök időkre beírta a zene történetébe. Hiányosnak tartanám felolvasásomat, ha nem térnék ki néhány szóval a liturgiára. A liturgiát Luther átvette az ó keresztyén egyháztól, tehát az az istenszolgálatnak szerves része, sói több, az oltári szolgálat liturgiával maga az istenimádás. Mutatja ezt, hogy külföldön minden evangélikus istentiszteletben helyet foglal. A reformáció elterjedésével nálunk is átvették, de a racionálizmus és a puritán kalvinizmus idejében (18. szd) a magyar gyülekezetekben mellőzték, bár a nemzetiségi vidékeken megmaradt. Ma ismét — igen helyesen — az egyetemes egyház a bevezetés
