Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 6. szám - Hamar Gyula: Az ág. hitv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek

171

Hát vessünk számot minden tanév végén a saját lelkiismeretünkkel, álljunk vele szóba, hallgassuk meg minden vádló és dicsérő szavát, mert a lelkiismeret a legjobb bíró, az soha nem téved, mert nem emberek alkotta törvények keretei között mozog, hanem Isten alkotta között. Hallgassunk tehát rá és soha csalódni benne nem fogunk. Mert az soha, semmi körülmények között nem nyugszik. Ha kell rosszal, dorgál, büntet; ha kell, elismer, nyugtat, dicsér: ha kell, buzdít, lelkesít, egyszóval mindenképen azon van, hogy minél jobban tökéletesedjünk s ezáltal minél jobban megfeleljünk emberi mivoltunknak. Azt a leendő tanítót az iskola felruházza mindenféle kellékekkel, ellátja a szükséges eszközökkel, hogy a pedagógiai művészet lépcsőjére felhághasson. De igazi iskola az élet. És itt a legfőbb tanítómestere a saját lelkiismerete. Erre hallgasson hát a kezdő, erre a fiatal, erre az idős tanító s akkor előbb, avagy utóbb feljut a dobogóra s hivatott művésze lesz saját mestersége művészetének.

Az ág. hiiv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek.

VI. osztály.

1. Mily nagy az Úr kegyelmessége (Ékv 13. Kkv 245]. A dicséretek közé tartozik. Szövegének szerzője Gellert Keresztély (1715—1769] lipcsei egyetemi magántanár, aki filozófiai, eszthétikai és erkölcstani előadásai és munkái révén annak idején igen nagy hatással volt nem csupán hallgatóira, hanem korának legnagyobb embereire is, pl. Nagy Frigyesre, Goethere. Költeményei és tanítómeséi révén Gellert a német irodalom legkiválóbbjai közé tartozik, Himnológiai szempontból legnevezetesebb műve: ,.Geistliche Oden und Lieder 1757.“ Egyházi énekeit jellemzi a 18. század felvilágosodásának oktató szelleme, de ennnek dacára Gellert nagy tisztelője volt a reformáció-korabeli egyházi énekeknek s általában a régebbi evangélikus egyházi énekeknek s ezekről azt mondotta, hogy ezek közűi egyetlen egyért is szívesen odaadná összes ódáit. Gellert költeményei közűi 12 található az Ékvben; ezek közűi legismertebb ,,Ha Krisztus maga oltalma Anyaszentegyházának“ (Ékv 265]. A Gellert-féle énekek legtöbbjét Kis János dunántúli szuperintendens (1770—1846] fordította magyarra. A szóbanforgó éneket az Ékv számára Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész dolgozta át.

Eredeti dallamának (es, b, g, c, as, f, as, g, es] szerzője Knecht Henrik (1752—1817] biberachi (Württemberg] karigazgató, aki e dallamot 1793. évi korálkönyvében adta ki. Azóta ez a dallam a Gellert-féle szöveg eredeti dallamaként terjedt el. Ez a dallam a Kkv- ben nincs meg. Azonban nem kevésbé terjedt el a Gellert-féle szöveggel kapcsolatban az a dallam is, mely már 1704-ben jelent meg