Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 6. szám - Hamar Gyula: Az ág. hitv. ev. népiskolákban tanítandó egyházi énekek
172 a hallei énekeskönyvben (Anastasius Freylinghausen: „Geistreiches Gesangbuch . . . Halle, 1704“) s eredetileg Nehring Keresztély morli (Halle mellett) lelkésznek „Die Tugend wird durchs Kreuz geübet“ kezdetű költeményére készült (Kkv 245). E dallam G-dúros, 9 hanglépcsőre terjeszkedik s a szöveg jambusi lejtéséhez képest felütéses. 2. Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél (Ékv 182. Kkv 66). Böjti ének, melynek szerzője Heermann János, az Odera-melléki Kőben híres lelkésze (1. V. oszt. 9. sz.). A szöveg 1630-ban jelent meg Heer- mannak „Haus- und Herzmusik“ című művében, melyben Heermann ezt a címet adta az énekének: „A Jézus Krisztus keserves szenvedésének oka és szeretetéböl, valamint kegyelméből meríthető vigasztalásunk.“ Heermann ezt az énekét Augustinus Meditatioi alapján írta meg. A szöveg fordítva már legrégibb evangélikus énekeskönyveinkben is megvan; az Ékv számára Payr Sándor, a soproni ág. h. ev. theol. fakultás tanára dolgozta át. A dallam szerzője Crüger János (1. I. oszt. 5. sz.). Heermann még ezt a dallamot írja elő: „Im Ton: Geliebter Freund, was thut ihr so verzagen“, mely már 1627-ben| jelent meg Schein Hermann (1586—1630) lipcsei kántor énekeskönyvében („Cantional oder Gesang-Buch . . . von Johan Hermann Schein , . . Leipzig, 1627“), de Crüger szabadon átdolgozta e dallamot s a Heermann-féle énekek eredeti dallamaként adta ki „Gesangbuch augspurgischer Confession, Berlin, 1640“ című énekeskönyvében. Ez a dallam (Kkv 66.) g-mollos, 9 hanglépcsőre terjed s a szöveg jambusi lejtéséhez képest felütéses. 3. Jézus, én bizodalmám (Ékv 213. Kkv 114). Legelterjedtebb húsvéti énekünk. Temetési éneknek is szoktuk alkalmazni. Szövegének szerzője Lujza Henriette brandenburgi fejedelemasszony (1627—1667), aki Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemnek volt a felesége. 1649-ben írta ezt az éneket, midőn egyetlen fia meghalt. Ez az ének egyik legértékesebb egyházi énekünk, mert teljes mértékben megvan benne az az evangéliumi felfogás és alaphangulat, mely legkiválóbb egyházi énekeinket jellemzi. Nyomtatásban legelőször 1653-ban jelent meg Berlinben („Luther und andrer. . . Männer , , . geistliche Lieder und Psalmen, Berlin, Christoph Runge“). Az eredetileg 10 strófára terjedő szöveg teljes fordítása már legrégibb magyar evangélikus énekeskönyveinkben is megtalálható; az Ékv számára, 6 strófára összevontan, Sántha Károly sár- szentlőrinci lelkész dolgozta át. A dallam az 1653. évi berlini énekeskönyvben névtelenül, a mai dallamtól némileg eltérő régebbi alakban jelent meg, de Crüger János (1. I, oszt. 5. sz.) adta meg a dallamnak azt az alakját, melyben ma is énekeljük. A Críiger-féle dallam 1658-ban jelent meg Crügernek egyik művében („Psalmodia sacra, d. i. ... Davids Geistreiche Psalmen . , , auch des H. D. Lutheri und anderer . . . Leute Geistreiche . . . Lieder, Berlin, Chr. Runge“). A dallam a Kkvben C-dúros, 10 hanglépcsőre terjed s a szöveg trocheusi lejtéséhez képest leütéses.
