Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 5. szám - Tárca
159 Eltalálta. Atya, ebédnél: No, ennek a tyúknak ugyancsak kemény a húsa. Margitka, aki már a II. osztályba jár, tudja is az okát. — Ez azért van, mondja, mert bizonyára főtt tojásból kelt ki. Előrelátás. Kovács uram nagy buzgalommal porolja sivalkodó fiacskájának azt a testrészét, mely az észnek ellenkező pólusa. Ejnye, Kovács uram, kérdi a jószívű szomszéd, miért veri ezt a szegény gyereket? Hát azért, szomszéd uram, feleli Kovács, mert holnap hozza haza ez a kölyök a bizonyítványát, nekem pedig még ma el kell utaznom! Felebaráti szeretet. A tanító meg akarja értetni a gyermekekkel a részvét fogalmát. Példákon vezeti rá a tanulókat. Mikor a tanulság levonására kerül a sor, azt kérdi: Minek a jele az, ha Pista azt látja, hogy a juhász meg akarja verni a szamarát és Pista oda megy a juhászhoz és kéri, hogy ne bántsa? Sanyi: A felebarát! szeretetnek! Félreértés, A tanfelügyelő olyan községi iskolát látogat meg, amelybe természetesen nem mind egy valláshoz tartozó gyermekek járnak. A tanfelügyelő kérdi az egyik fiúcskát: No, kis fiam, megtudnád-e mondani, hogy te milyen vallású vagy? Pápista, hangzott a rövid felelet. Kis fiam, ilyen vallás nincsen. Ha kérdeznek, mondd ezt: római katholikus vagyok. Ekkor a tanfelügyelő egy másik fiúhoz fordul és kérdi: Hát te milyen vallású vagy? Orosz! Ilyen vallás nincsen! Mondd: görögkatholikus vagyok, A tanfelügyelő egy harmadik fiút is kérdez. A legényke kipirult arccal felpattan és odavágja: Én magyar vallású vagyok! Ezt is kioktatja a tanfelügyelő úr. Te református vagy, fiam, — mondja. Áttértek a földrajzra. A tanfelügyelő sorra kihívja a tanulókat a térképhez. Egy élénkszemű fiú igen talpraesetten és biztosan felel. A tanfelügyelő megdicséri és kérdi; Hogy hívnak, fiacskám? Görögkatholikus Jánosnak!
