Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 5. szám - Tárca
160 Nagyot néz a tanfelügyelő. Csak nagy nehezen derül ki, hogy a fiúnak Orosz János a neve és csak azért nem meri ezt a nevet mondani, mert a tanfelügyelő úr előbb azt mondotta, hogy orosz vallás nincsen, A fogorvosnál. Egy atya fogat húzatni viszi remegő kis fiát. Az ajtónál csenget,,, Csend! Újra csenget. ,, Nagy csend! .,. Mikor harmadszor is csenget és nem nyílik az ajtó, reménysugár cikkázik végig a fiúcska elméjében és annak boldog kifejezést is ad: „Gyerünk haza, apuska, a fogorvos biztosan meghalt!” Gondolatok. Van egy bizonyos szülői vakság, melyhez szinte mint szabályhoz ragaszkodunk! (Claude Farrére.) •k Minden kis gyermek egy félreismert lángész; emberfeletti erővel veszi birtokába a világot. Semmi sem hasonlítható ehhez az első életerőhöz, az ébredő léleknek ehhez az első megrezdüléséhez, (Anatole France,) * Mi irányítjuk a gyermekek sorsát, de az élet irányit bennünket. Mit ér minden fáradságunk és igyekezetünk, — mit segíthet, mit háríthat el? Bizalmat ébreszteni, bizalmat adni! Ez minden! (Lou A, Salomé.) Az iskola az a hid, amely az embert a szülők karjai közül az életbe viszi, (Jablonkay dr.) * Nemcsak az a költő, aki költeményeket ír, hanem az is, aki köl- tőiesen él, — Költő mindenki, aki az iskolában, a templomban, a törvényszéki teremben, vagy más működési téren eszményt lát hivatása mögött. (Ibsen.) * A zene és az emberi lélek édes testvérek, — nincs különbség köztük. És ha zenét hall az ember, — találkozik a két testvér. (Kellermann.) V
