Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 5. szám - Tárca
158 tíz éven át, minden tanító által eladott könyv után 25 százalékot biztosít jóléti intézményeinknek. A választmány felkéri az elnököt, hogy igyekezzék a Társulattal megegyezésre jutni. Több tárgy nem lévén, elnök megköszönve a választmány tagjainak kitartását és türelmét, az ülést bezárja, H. J. Az iskola és a gyermekvilág humora. Névcsere. Mamuskám, mondja Jancsi, nem változtathatnám meg a nevemet? Miért? — kérdi anyja. Azért, mert a tanító úr azt mondta, megver, ha nem tanulom meg a leckémet, amilyen igaz, hogy Jancsinak hívnak. Városi iskolában. Gyere csak, te kis kópé, — biztatja a tanító a huncuitkodó nebulót •— kiporolom a nadrágodat! Jaj, ne bántson, tanító bácsi, — van nekünk otthon porszívógépünk, — A makacskodó csemete. Imre nagyon makacs természetű gyermek. Édesanyja egyszer azzal fenyegeti, hogy a tyúkketrecbe zárja, ha szót nem fogad. Nem bánom, feleli a sikerült csemete, — de tojást azért sem tojok, A kis csalafinta. Pistike keservesen sir. Nénje részvéttel kérdi: Miért sírsz, öcsikém? Ha tíz fillért adsz, zokogja a kis ember, megmondom. Nesze, itt a tíz fillér! Hát miért sírtál? — Mert tíz fillért akartam! Rettenetes büntetés. Tanítónő: Tudod-e, fiacskám, mi történik veled, ha a hazudozás- rol le nem szoksz? ■ Igen, a pokolba jutok, feleli a delikvens. Tanítónő: Óh, ennél sokkal borzasztóbb büntetés vár rád! Kitiltanak az iskolából!
