Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 5. szám - Vegyes közlemények

153

Nálunk ily állításokat, hogy t. i. a tanító valótlant mondott volna, vagy valamit a tanítóra ráfogni, rendesen megbízott úgynevezett „Strohmann“-ok szokták elintézni- Az eredmény egy, az, hogy a dolog — mint szokták mondani — mellékvágányokra tereitessék; továbbá a be nem avatottak el szörnyüködnek, hogy a tanító mire nem képes, a beavatottak pedig úgy tesznek, mintha hinnék a dolgot, de az egész a tanító rovására megy és ő, ki sem hallgatva, már el van ítélve. Mint hitünknek hű tagja, legfőbb megnyugvást abban találhat a tanító, ha nagy Lutherunkkal azt vallja: „Erős vár a mi Istenünk!“

Az iharosberényi hívek ezen, a törvényes renddel össze nem egyeztethető akciójának mégis megvolt azon, az ő szempontjukból kedvező eredménye, hogy ennek következtében úgylátszik jóval kevesebbet kellett tanítójuknak fizetniök, mint, ha nem zavarogtak volna; és mivel a tanító valószínűleg nem fog tovább kereskedni, bizonyos tiszta hasznuk van a dologból, ami a jövőre is csak biztatólag fog hatni rájuk, de tán másokra is ily zavargások rendezésére; ezért a tanítótól elvont összeget valami közcélra való fordítását kellene kieszközölni,

H. H.

Vegyes közlemények.

Iskolastrájk Berlinben, A német birodalom fővárosának északi részében 900 szülő kívánságára az evangélikus elemi iskolát államivá akarták átváltoztatni. Ezen módfelett felháborodtak az evangélikus iskolához ragaszkodók- Gyermekeiket eltiltották az iskolalátogatástól, sőt még tovább mentek. Elállották az iskolához vezető utcákat és a „strájktörő“ gyermekeket haza küldték- — A strájk fényes eredménnyel járt, mert a miniszter elállóit attól a szándékától, hogy az iskolát államosítsa.

Példás büntetés, Lensbachban, Felső-Ausztriában, egy Hohen- eder Teréz nevű asszony berontott az iskolába, hogy csíntalansága miatt visszatartott fiacskáját onnan kivezesse. A tanító szép szóval akarta az asszonyt eljárásának helytelenségéről meggyőzni; de a felbőszült anya félrelökte a tanítót és fiacskájával eltávozott. Ennek az esetnek folytatása volt a linzi törvényszék előtt, mely a magáról megfelejtkezett asszonyt egy havi súlyos börtönbüntetésre ítélte.

A steglítzi diáktragédía tanulságaképen idézzük a felmentő ítélet indokolásának következő jellemző passzusát: „Ez a probléma mindenekelőtt azt az igazságot erősítette meg újból, hogy a belső kötelességtudatot, lelki fegyelmet és akaraterőt kell ifjúságunkba plántálni és benne megszilárdítani. De ez egyenlő mértékben kötelessége a szülőnek és iskolának. Ez erények fejlesztése felette áll minden elvont tudásnak és szellemi képzésnek. Ez a pör mutatta meg legszembetűnőbben, hogy mennyire rászórni serdülő korában is a gyermek szülőinek szerzett tapasztalataira, hogy akkor, mikor az ifjú lélek er-