Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - A tanító az ev. gazdasági szervezkedés szolgálatában
7 nem fog történni semmi, a régi jelszó győz: maradjon minden úgy, ahogy volt. Ne felejtsük el azonban, hogy semmi sincs úgy, ahogy volt. Vannak már egyházunk kebelében gyönyörű intézmények: a Luther-Szövetség, a Nőegyletek, Leányegyesületek, Sajnos, azonban ezekben az egyesületekben csak azok dolgoznak, akik akarnak, nekünk pedig olyan szervezetre van szükségünk, ahol mindenkinek dolgoznia kell, aki Krisztus országának dolgozó munkásává kötelezte el magát. Egyházmentési munkánk ideális vezérfonala pedig legyen a krisztusi hit, evangélikus öntudat, példás keresztyéni élet s a hívek között való igaz szeretet ápolása. Nem lesz talán disszonáns, ha ezen munkánk sikeres elvégzéséhez némely feltételeket is fűzök. Nevezetesen: 1. A lelkészek és a tanítók az egyházmentés munkáját közös erővel, közös megegyezéssel és megértéssel végezzék, egymásnak munkatársai legyenek, a lelkész a tanítót hivataltársának s a krisztusi értelemben vett testvérének tekintse. 2, A tanítót anyagi nyomorúsága ne kényszerítse, hogy az iskolában elvégzett munkáján felül kénytelen legyen a létfenntartásához szükséges anyagi eszközök megszerzése végett mellékfoglalkozásokat vállalni, mely esetben igazán nem ér rá legnemesebb hivatásának teljesítésére. Tanítótestvéreim! Nagy veszedelmek idején a lelkek összeforrnak, mindenki igyekszik erejét, tudását, a nemes lélek, ha szükséges, még életét is odaadni a mentés munkájában. Mi, a Krisztus egyházának elkötelezett munkásai, álljunk a várfalakra, vészben és viharban igyekezzünk az ősi Siont, anyaszentegyházunkat a pusztulástól megmenteni! A tanító az ev. gazdasági szervezkedés szolgálatában. Irta : Lahmann György, budapesti el. isk. igazgató. A történelem sok nemzet virágzásáról és eltűnéséről ad számot. De nem tud a történelem hosszú sorában még egy olyan nemzedéket, amely annyira egyetemlegesen érezte volna a háború rettentő borzalmait, súlyos csapásait, testi és lelki kártevéseit — mint a mienk. Küzdött és szenvedett minden nemzet, mindenik érezte a vérözön poklát, mindenik szenvedte még irtózatosabb utóhatásait, , , Olyan volt ez a világháború, mint egy rettentő nagy égés, amely felperzselt mindent, ami útjába került. Elégett, semmivé lett az anyagi értékek rengeteg tömege; — de ami ennél még kétségbeejtőbb: elpusztult vele" együtt az emberiség legfőbb java, a hit, a remény és a szeretet is! Akik itt maradtak a vérözön után, a legtöbben elvesztették lelki egyensúlyukat, az emberi élet egyedül való támasztékát. Trianon minálunk csinált öngyilkosokat, őrülteket, bolondokat és bűnösöket. Ezeknek
