Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - A tanító az egyházmentés szolgálatában
6 zöttük azonban, ha nem is sok, akikből a marxismus nem ölte ki teljesen az istenfélelmet. Ezeken keresztül próbáljunk a többire hatni. Minél többször keressük fel őket, hívjuk meg magunkhoz, mutassuk meg nekik az egyház áldásos működését szociális téren is s ha meggyőződésük igazi, igyekezzünk őket bevonni az egyházi élet megnyilvánulásai közé. S ha igazán megnyertük őket az ügy szolgálatára — ne legyünk ál szemérmesek, háborút viselünk s a győzelem biztosítására az eszközökben nem válogathatunk —, őket tegyük ama erjesztő kovásszá, mely a szakszervezetek egységes frontját megbolygatja. Sokat beszélnek, sokat olvasnak a keresztyén felekezetek között való békés együttműködésről. S ha nyitott szemmel nézünk, látjuk, hogy soha nem tapasztalt mérvű lélekhalászat folyik. A római egyház világhatalmával, óriási vagyonával, szervezettségével már-már a kultúrharc tűzcsóváját dobja sebeiből még fel sem épült magyar társadalmunkba. Isten óvja szegény, megcsonkított hazánkat ettől a veszedelemtől, Mi nem akarunk kultúrharcot, mi békések, türelmesek vagyunk, de lelkiismereti szabadságunkat nem adjuk, élni akarunk! ősi Sionunkat utolsó csepp vérünkig védelmezzék. Szinte azt mondhatjuk, hogy reverzálisok korát éljük. Ha egy vegyes házasság van készülőben, a római egyház különböző szervezeteinek kiküldöttei már ott vannak, kapacitálnak, ígérgetnek, fenyegetőznek. Nekünk is ott kell lennünk lelkiismeretűnkkel együtt, lehetőleg még hamarább, felvértezve a lelkíismeret, az ősi hithez való ragaszkodás hatalmas fegyverével, Magunk köré kell gyűjtenünk a család, a rokonság hithű tagjait s állni a harcot becsülettel. S mindenütt s mindenkor, ahol a ragadozó zsákmányt neszei, ott legyen a tanító éber szemével s bátor szívével. A Jézus tanítását rosszul megértő és helytelenül értelmező, bomlott agysejtekkel bíró emberek mindig voltak egyházunkban, ők toborozzák rendesen a hasonló gondolkodású híveket a különböző szektákba, Ha egy-egy hívünk leikéről van szó, ne kíméljünk időt, fáradságot lelkének megmentésére. És a szekták apostolaival szemben legyünk kíméletlenek, működésüket a legerősebb fegyverrel, szent könyvünkkel tegyük lehetetlenné. Ezekben voltam bátor vázolni a tanító egyházmentési munkáját. Hogy ezek a veszedelmek előállhattak, hogy ősi Síonunk ilyen válságos helyzetbe kerülhetett, annak egyik föokáúl egyházunk laza szervezetét tekintem. A túltengő autonómia, mely minden hívünknek a legteljesebb szabadságot biztosítja, ideális, krisztusi lelkeket kíván; a szomorú valóság pedig az, hogy az aklon oly óriási nyílások vannak, melyeken a ragadozók kényelmesen ikí- s bejárhatnak, végső pusztulást hozva-Krisztus nyájára. A jajszavak már mindenütt felhallatszanak, érdemi munka azonban ez ideig még nem történt. Gyönge szavam, tudom, e helyen is osztatlan helyesléssel találkozik. De, ha nem végzünk alapos mimikát, mely nem lehet más, mint az egyházmentés egyetemleges megszervezése, melynek kötelezett munkálkodója legyen minden lelkész, minden tanító, minden egyházi tisztséget viselő hívünk, jóleső érzéssel fogunk ugyan hazamenni innen is, de
