Evangélikus Népiskola, 1927

1927 / 3. szám - W. Rein paedagogiai rendszere

45

Linie Erzieher brauchen, da der Schwerpunkt der Persönlichkeitsbildung nicht im Unterricht, sondern in der Führung liegt. Die Künstlerschaft des Lehrers muss fest in unerschöpflicher Gemütskraft verankert sein, wenn sie nicht kalt, herzlos, tot bleiben soll. Der Lehrer darf nicht mit der Didaktik sich begnügen, sondern muss durch Eintauchen in die Forderung der Hodegetik sich zum Erziehungskünstler erheben, seiner Gelehrsamkeit und seinem technischen Geschick die Wärme des Herzens hinzugesellen, die in dem Schüler den guten Kameraden sieht, der mit sorgender Hand geleitet und geschützt sein will.“

A kormányzás. Rein szerint bizonyos rendszabályok systemája, amelyeknek segítségével a gyermekek pajkosságából és rendzavaró hajlamából származó cselekedetek vísszafojtandók úgy, hogy az oktatást és fegyelmezést ne akadályozzák. Ezzel biztosítani kívánja a normális jellemképzés haladásának külső feltételeit.

A fegyelmezés, a szoros értelemben vett nevelés (Zucht], Ezzel szemben sokkal mélyebben hatol bele a morális fejlődés problémájába, amely a növendék és nevelő közötti igaz benső viszony létesítésére törekszik, hogy a tanuló erkölcsi önmívelésének folyamatát bevezesse és a növendék gondolat- és érzelmi világára való szakadatlan megértő befolyással irányítsa. Ezzel sok alkalmat nyújtson az erkölcsi cselekvésre, mert a cselekedet a jellem princípiuma.

Ezzel végére értünk Rein elmélete főbb gondolatainak ismertetésével. Láttuk, hogy Rein Herbart rendszeréből indul ki, amelyet a Ziller által kifejlesztett, különösen pedig a népiskolára alkalmazott alakjában magáévá tett. Rein paedagógiája nem annyira önálló produktív alkotás, bár Herbart, Ziller és Dörpfeld gondolatait önállóan és a jelen követelményekhez megfelelően alkalmazza. „Nem az eredeti invencióban, nem a tudás eredetiségében rejlik az ő ereje és érdeme, hanem az alakításban, az eszme hódító terjesztésében,“ Mindazonáltal más paedagógiai irány alig mutathat fel hasonló vagy hasonló értékű alkotást. Nincs olyan paedagogia, amely a nevelési tevékenység körét egészen a legkülsőbb intézményekig oly teljes mértékben és oly kimerítően felölelné, mint Rein rendszere. Amint már fentebb rámutattunk, elmélete a gyakorlattal folytonos kontaktusban marad, Indításainak és gondolatainak nagy része még nem érvényesülhetett a gyakorlatban, úgy, hogy elhamarkodva itélkeznőnk, ha ebből azoknak értéktelenségére következtetnénk. Mindenesetre nem volna megindokolt, ha Herbart paedagógíáját félretéve, ma már csak annak történeti jelentőségét ismernők el. Herbart eszméi a didaktika terén Ziller műveiben, a hodegetika terén Stoyéban nyertek továbbképzést. E két férfiú munkáján tovább épít Rein, aki úgy a theoria, mint a praxis terén egyformán kiváló. Valamint irodalmunkban a klasszikusok jelentősége abban áll, hogy elődeiknek vívmányait tökéletes synthesis- ben egyesítsék és az ellentéteket összhangba hozzák, úgy Rein rendszere is egy jelentős tudós alkotása, aki az elődöknek jól bevált eszméit saját új gondolataival egyesíti.