Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 3. szám - Forgácsok
46 Ha nem is fogadhatunk el tőle mindent kritika nélkül, de azért mindazokat, akik hozzá közelebb léptek, magával ragadta a folytonos törekvés ama belőle sugárzó szellem, amely szüntelen a jobbat és tökéletesebbet kutatja és a küzdést az igazságért és szabadságért tűzte ki feladatául. (V égé.) Forgácsok. ii. Hát igen! Arról van szó, hogy érdemes-e az ev. tanítóság közös ügyéért, nevezetesen: jóléti intézményeiért valamit tenni? Érdemes-e küzdeni, harcolni azon nemtörődömségért, amely jellemzi a magyart ? Érdemes-e síkraszállani és döngetni azon páncélt, amely az ev. tanítóság jobbik lelkületét takarja? Hát érdemes-e? Feleljen rá mindegyik a maga ízlése és lelkülete szerint? Olvastam az Orsz. Ev. Tanítóság választmánya nevében kibocsátott felhívást. Megkérdeztem Szombathot, mikor jelenik meg színműve, amelynek előadási jövedelme a mi jóléti intézményeink alapját volna hivatva gyarapítani ? Azt a feleletet kaptam rá: e célra sohse fog megjelenni, mert össze-vissza csak egy kartárs jelentkezett annak előadására! Hát ez kihívóan szép eset a mi esetünkben! Ezek után Kiszelyt már meg sem mertem kérdezni, hányán fizették meg a havi 80 filléreket? Féltem a választól. Talán jobb a bizonytalanság? Ki tudja? Én nem szeretem, ha még oly rossz is az. Tehát én feltételezem magamban az eredményt. A többi meg talán úgyis —tudja! Hát igen! Érdemes valamit a mi ügyünkért megmozdítani? Nem. Mert senki sem jön annak íovábbgördítésére. Még aluszik az ev, tanítóság önérzete! Még nem ébredt fel letargikus álmából, még nem érzi szükségét annak, hogy a saját dolgával is törődjék valamit. Vagy csalódnám? Szeretném, ha úgy volna! De kételkedem, mert e tények tovább beszélnek. Hány ev. tanító van, aki az Ev. Népiskolái nem járatja? Nem tudom. De azt tudom, hogy 87 még adós az elmúlt év előfizetési díjával. Pedig ez elő- és nem utófizetés. Minden lapra előre kell fizetni. Egyedül a mi lapunkra nem kell még utólag sem? Ej, ej, de szétforgácsolódunk, de messze estünk az egyakarástól, az együvétartozástól! Nem gondoljátok kedves kartásak, hogy ezek a képek mily lelki emóciót váltanak ki a vezetők leikéből? Éjt-napot nem kímélve, fáradtságot nem ismerve, költséget nem sajnálva, tesznek-vesznek a vezetők a ti ügyetekért, a ti dolgotokért (kivált a fiatalok jövőjéért, mert nekünk öregeknek már úgyis minden mindegy) s ti még csak nem is mozgolódtok, legfeljebb a gyűlésen morogtok s lázongtok a sok sérelemért s mellőzésért s aztán hazamentek s aztán már nektek is minden mindegy? Ráhagyjátok a vezetőkre a többit.
