Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 3. szám - Hozzászólás a 8 osztályú evang. iskola tantervéhez
42 “ aránytalanúl, mint a tervezet mondja: I.=6, II.=^9, III.==16, IV.=14, V.=15, VI.=16, VII.=15, Vili =11 Szerettem volna, ha függetlenül az énekanyagtól az utolsó két osztályban, amikorra többé-kevésbé énekelik valamennyi énekünket, megemlítik a szerkesztők, hogy melyek tipikus történeti énekeink, melyek tükrözik vissza tipikus evangélikus voltunkat, mire az Utasítás 93. lapja is utal. Az Erős vár a mi istenünk minden évfolyamban tanítandó. Van még a vallástan tanterv-tervezeíéhez még egy megjegyzésem, illetve pótlásom. Az Utasítás azt mondja: „A vallás élet“ A tanítás végső célja is ez; de mindezt pusztán a vallásőrákkal elérni nem lehet. Az istentiszteletek felnőttek számára tartatnak. Gyermekistentiszteleteket kell tartani. Nem új ez, mondják, hisz már Kapi Gyula több, mint 30 éve átültette liturgikus részét;benne van a Gyuráíz- féle Ágendában is. Tudom. De új az, hogy a gyermekisteníiszte- letek anyaga tervszerűen kapcsolódjék bele az egyes osztályok vallásiam és énekanyagába, azt pótolja, kiegészítse, rávezesse a gyermeket az énekeskönyv és az újszövetség olvasására, használatára, hogy a szülőket is bevonja az istentisztelet látogatásába. Ezek az istentiszteletek kaíekizációk, nem prédikációk lennének. Szülői értekezleteken tárnám a szülők elé az okot, amiért nekik is látogatni kell a gyermek-istentiszteleteket, sőt a gyermekek szülőikkel ülnének egymás mellett a templomban. Ott lenne az apa fiával, az anya leányával együtt. így közvetlenebb az ének, fogékonyabb a lélek a tanításra, építőbb az istenháza. A szülő is hallaná a kaíekizációt, próbálná otthon — eleinte talán rostéi- kedve gyermeke előtt — kérdezgetni, beszélgetni, lassanként szokássá válna az otthoni beszélgetés s a közös templom-látogatás, de elérnénk célunkat: tanítványainkba életté lenne a vallás. Ilyen istentiszteletet, tekintettel a 6—14 éves gyermekek értelmi, érzelmi fejlődésére, az I—II., Ill—ÍV., V—VI., VII-VIII. osztálynak külön- külön havonta egyszer tartanék. Ez az egy-egy havi istentisztelet alkalmazná az elvégzett vallástani és ének-anyagot, megismertetné az énekek más kiválogatott verseit, a felsőbb osztályok kezébe kapnák az újszövetséget s ott nyomon kisérnék a kate- kizációt. Alegismerkednének az egyházi év részeivel, az ünnepekkel gyakorlatilag. Természetesen a lelkészek is más nyelven kérdezgetnének, közölnék azt, ami kiegészítésre vár, mint ahogyan általában csinálják. Azzal a lelkészi karnak is számolnia keli — függeilenűl a vallástanítási íantervtől — a híveket nevelni kell a 6 éves kortól, nem elég a heti s ünnepi prédikációkat, a belmissziós munkát elvégezni, a konfirmációs oktatást különös ünnepséggel megcsinálni. Pál apostol azt mondja: „Alikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek; úgy éreztem, mint gyermek; úgy gondolkoztam, mint gyermek. Alikor pedig férfiúvá lettem: megszüntettem a gyermeki sajátságokat.“ (Pál, Korirí. 13., 11.) Pál apostol megelőzte korát majd 2000 évvel.
