Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 3. szám - Szerkesztői üzenetek
Szerkesztői üzenetek Kedves kartársak! Nem prosperálhat a mi folyóiratunk, ha több tagból álló testületek csak egy-két lappéldányra fizetnek elő, vagy megelégszenek azzal az eggyel is, amit az iskola járat. Tudom, sok felé veszik igénybe áldozat- készségünket, — de ez nem lehet ok és mentség ahhoz, hogy leg sajatabb szakirodalmi vállalatunkat engedjük pusztulni. Inkább maradjon el minden más, de támogassuk azt, ami a mienk! Felkérem tehát a nagyobb tanítótestületek tagjait külön-külön: fizessenek elő valamennyien lapunkra és ne vegyék könnyen bekövetkezhető kimúlásának ódiumát magukra! Ácsa. Ön visszaküldi a lapot. Rendben van. Vagyis: ön semmiféle lelki közösségbe nem akar lépni velünk. Szóval: semmi közünk egymáshoz! Tudomásul vesszük, meg azt is, hogy akadt néhány önhöz méltó társa is. De majd csak megleszünk maguk nélkül is! Azt azonban- elvárjuk, hogy akkor se forduljanak hozzánk, ha segítségünkre szükségük lesz! Mennyire felemelőbb a békéscsabai és tótkomlósi kartársak ragyogó példaadása! Ahányan vannak, annyian fizetnek elő. Mekkora ür tátong az ő nemes felfogásuk és azoknak alantjáró gondolkodása közt, akik minden egyéb más kiadásra előbb találnak fedezetet, mint arra, ami evangélikus hitükben és önérzetükben megerősítené őket. — De ne vesztegessük a szót! Az már szent igaz, akiben Luther lelke és szelleme nem működik, annak csak a máza evangélikusaz sem áldozatos cselekedetre, sem önzetlen gondolkodásra, vagy nemesebb érzelmek kiváltására nem képes. Vájjon hogyan magyarázzák ezek a felekezet nélküli, önmagukat kiközösítő kartársak tanítványaiknak ezt a példabeszédet: „Kutyából nem lesz szalonna?“ H. J. Igen, Steiger Imre dr. már nincs köztünk. Szorgalmának, kitartásá* nak, hajlíthatatlan akaratának gyümölcseit más működési téren élvezi. Az igazságügyminiszter törvényszéki jegyzővé nevezte ki ide Sopronba és most a bírói pályán értékesíti majd sokoldalú tudását. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy sorainkból emelkedett ki, de fájlaljuk távozását is. Kivált országos egyesületünknek nagy a vesztesége, mert a titkári állást nem fogja egyhamar valaki a hozzája hasonló felkészültséggel és rátermettséggel betölteni! Reméljük azonban, hogy a közös küzdelmek emléke erősen kapcsolja őt majd hozzánk a jövőben is, s hogy érdekeink védelmére, változott minőségben is, mindenkor készséggel síkra száll! Jóléti intézményeinkre Balikó József (Liszó) 9’60, Kocor Kálmán (Borgáta) 9*52, a szarvasi tanítótestület (februárra) 30*92, Weil János (Kölesd) 4*72, a tótkomlósi tanítótestület (egy negyed évre) 24, Nagy Lajos (Alszopor) 9*92, Molnár Sándor (Répceszemere) 1*60, az orosházi tanítótestület pedig 2472 pengőt küldött. Ezen összegekkel állományunk felszaporodott 1813 P 32 fillérre. Kovács Sándor lapfenntartásra 1, Vörös János pedig 3 pengőt'gurított kiadó- hivatalunkba. Hálás köszönet!
