Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - A tanító az egyházmentés szolgálatában
3 sem vesz. Talán azért, hogy ezen a címen ne jussunk nagyobb képviselethez? De ezt fel sem merjük tételezni! Mert ha így volna, már most kellene felemelnünk tiltakozó szónkat ezen semmivel sem indokolható szándék ellen. Egyik főfontosságú feladatunk tehát az egyházhoz való jogviszonyunknak igazságos és lelki megnyugvást keltő rendezése kell, hogy legyen. Harmadik feladatként jóléti intézményeinknek megvalósítása lebegjen szüntelenül szemünk előtt. Hogy közös akarattal, erős elhatározással mire képes a tanítónép, annak már sokszor és sok fényes jelét adta. Áldozatkészségének oly impozáns megnyilatkozásait láttuk már, hügy nem kell kudarctól tartanunk, ha nagyobbszabású szociális feladatok megoldására vállalkozik. — Tehát Isten nevében és tétovázás nélkül munkára! Megörökíthetjük neveinket olyan intézményekkel, melyekért még késő utódaink is áldani fognak, Áz alkotással járó magasztos érzésnek boldog osztályosává pedig mindenki lehet, aki legönösebb céljai szolgálata mellett egy kissé a közre, társaira is gondol és azoknak is juttat néhány morzsát abból amiről lemondhat, — Hogy a magunk megsegítésének szükséges volta, mennyire áthatotta a tanítóság ösz- szességét, annak eklatáns példáját szolgáltatják katholikus kartár- saink. Ha elolvassuk országos egyesületüknek évi jelentését, igazi csodálattal tölt el emelkedett gondolkodásuk és szociális téren kifejtett munkásságuk. Becsvágyuk hatalmas szociális alkotások létesítésében nyer kielégülést. Rövid néhány esztendő alatt e téren olyant produkáltak, amire a tanítóságot, hasonlítlanúl kedvezőbb körülmények közt is képtelennek hittük volna. De az ő szótárukban hiányzik a szó: lehetetlen! Példájukat követik merész lendülettel a református testvérek is. Három helyen építenek majd gyógyszanatóriumoí, üdülőházat és nemcsak gyógykezelíetési, hanem temetkezési segélyt is nyújtanak egyesületük rászorúlt tagjainak. És mi ne vegyünk részt a nemes versenyben? Mi, akik akárhányszor kezdeményezők voltunk? Csak mi ne akarjunk magunkon, megrokkant társainkon, özvegyeinken, árváinkon segíteni? Elhigy- jem azt? Kedves testvéreim! Még sohasem csalódtam bennetek! . Ne riadjatok vissza a feladat és ezzel kapcsolatban az áldozat nagyságától most sem! A szívetekre hallgassatok és azon át gondolkodjatok! Legyetek méltók lutheránus voltotokra! És cselekedetekkel bizonyítsátok, hogy azok vagytok! Krug Lajos. A tanító az egyházmentés szolgálatában. Iita: Lehotzky Igor, ev. tacító. A tűzvész és az árvíz az emeberi életnek és az emberi élet munkássága gyümölcsének: a vagyonnak egyik ^ legnagyobb ellenségei. Tűzvész és árvízveszedelem idején az őrtállók meghúzzák a vész-
