Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - A tanító az ev. gazdasági szervezkedés szolgálatában
11 erkölcsi és ethikai hasznunk is, hogy ezeket is Luther szelleme fogja áthatni, és ezzel evangélikus iskoláink a legnemesebb külmisszió szolgálatába szegődnek. Erre hiszen vannak már példáink, így a mi fővárosi evangélikus iskoláinknak is, amelyeknek padjaiban a magyar kulturális közéletnek sok kiválósága szerezte meg az élet nagy harcához a tudást, az erkölcsi és ethikai lelkierőt és nem evangélikus létére mindenkoron hálával van eltelve egyházunk iránt és szimpátiáját, tiszteletét irányunkban sohasem tagadja meg. A felebaráti szeretet ápolásának, a másfelekezetek iránti türelmességnek szebb példáját adni nem lehet és nekünk ezen nagy erkölcsi plusz mellett ez a tanügyi politika egyúttal gazdasági hátvédünk, amely iskoláink virágzását biztosítja. Mert mondhatjuk, ha nem is állanak mögöttünk ezerholdasok, de bírjuk a másfelekezetüek szeretetét, ragaszkodását, amelynek nagy értékét erkölcsi és anyagi vonatkozásban lekicsinyelni nem lehet. Még egyet akarok megemlíteni. A földreform során egyik-másik egyházunk földhöz jutott. Ahol ez még nem történt meg, ott igyekezzenek az egyházközségek földet szerezni a templom és iskola számára. Nemcsak azért, hogy ebből a földből fakadó jövedelem anyagi erejüket növelje, hanem azért is, hogy a kapott földön maga gazdálkodjék s példát adjon az okszerű gazdálkodásról. Ha rajtam múlnék, én kötelezővé tenném, az egyházi földeken való míntagazdálkodást. Lássa a falu népe, mi mindent lehet kihozni abból a földből. Tanítani kell a felnőtt népet arra, hogyan éljen, hogyan dolgozzék. Ezt tették a dánok, a hollandusok. Mi ne tudnánk olyan tulipánt kitermelni a földből, mint a holland? Olyan rózsát, mint a franzia? Lía meg tudtuk csinálni a csodát a makói hagymával, a kecskeméti barackkal, a körösi uborkával, a szegedi paprikával, akkor tudni fogunk mást is, csak akarnunk kell! Nem akarok messzi példákra utalni. Ott vannak az oláh uralom alá került szász evangélikus testvéreink! Nézzük meg azok falvait: az egészséges lakásokat, a köves utakat, az aszphaltos járdát, a falu villanyvilágítását, példás iskoláikat. Ifjúsági és nép- könytáraikat, szövetkezeteiket, dalosegyesületeiket, zeneegyesületeiket, az emberek puritán lelkét és erkölcsös életét! Mindezt szorgalmuknak, tudásuknak, ezt a kultúrnívót lelkes tanítóiknak és papjaidnak köszönhetik. Nem volna rossz, ha bizottságot küldhetnénk ki, mely tanulmány tárgyává tenné a lutheránus erdélyi szászok kultúrális és gazdasági intézményeit; továbbá tanulmány tárgyává tenné, miként volna megvalósítható az egyház vezetése mellett a hivek szövetkezetekbe való tömörítése, miként lehetne ezzel kapcsolatban egyházi_ kultúrintézményeinket és szociális intézményeinket támogatni és felvirágoztatni. Én hiszem, hogy mindez lehetséges és megvalósítható, ha akarjuk és küzdünk is érte.
