Evangélikus Népiskola, 1927

1927 / 1. szám - A tanító az ev. gazdasági szervezkedés szolgálatában

10

hasznot hoz. Mindig hivatkozunk Dániára, Hollandiára, sőt a silányabb földü és rosszabb éghajlatú Németországra, mennyivel többet termelnek azok ugyanannyi holdon! Bizony, az szomorúan igaz! A többtermelés problémájával foglalkozni kell! Ez kissé túlesik ugyan a mi munkakörünkön, de szorgalmazni nekünk is kell, Eszembe jut ezzel kapcsolatban a kiváló írónak, Móricz Zsigmondnak, Dániáról irt cikksorozata. Azt mondja ebben, hogy könnyű volt a dánoknak többet termelni, hisz ott volt a hónuk alatt a londoni piac! Erre csak azt tudom felhozni, hogy piac van bőven a nagyvilágon a magyar termés számára is. Csak egyre kell ügyelni s azt kell termelni, amit a világ venni akar, aminek piaca van! A mi feladatunk e tekintetben az, hogy egy-egy vidéken ugyanazt a minőséget kell termelni, A külföldi kereskedő mindig ugyanazt a fajta árút akarja: ugyanazt a minőségű bort, ugyanolyan húsú baromfit, egy fajta tojást, babot, mákot stb. Ha ezt megtudjuk tenni, van piacunk bőven, A vidéki papság és tanítóság feladata, a termelés megszervezése, egyöntetűvé tétele, Budapest elintézi az eladást. Ha egy akarattal termelő és értékesítő szövetkezetei létesítünk az egyház égisze alatt, meg lesz az emberek bizalma, munkakedve s megtudjuk teremteni a kellő anyagi hasznot is. Gondoljunk csak a belga munkások termelő- értékesítő és fogyasztási szövetkezeteire. Ezeknek saját óceán járó hajóik és gyáraik vannak. Mert a becsületes vezetés bizalmat kapott a nép széles rétegeiben és felvirágoztatta intézményeiket. Ezek jövedelméből mesés szociális intézményeket teremtettek. Ezt megtudnánk tenni mi is és egyházunk hatalmas kultúrintézményeket létesíthetne, A háború folytán és a hadikötvényekben elveszett egyházi alapok és ösztöndíjak újraélednének s egyházi életünk számos ága találna hatalmas segítőforrásra.

Papi és tanítói vezetés mellett sok hasznos dologra taníthatnánk a népet. Itt a méhészet, A gyümölcstermelés nagy mezeje. Itt a téli foglalkoztatás. Szalmafonás, kosárfonás. Kukoricaháncsból lábtörlőt készíthetünk, amely téli munkából a család egész évi kenyérszükséglete megkerül. Ennek a cikknek hihetetlen nagy piaca volna itthon is, de nincs aki csinálja, nincs aki erre a figyelmet fölhívja s a drága nyersanyag ott rothad a szemétdombon, vagy hamvad el a tűzben. Vagy mondjak egyebet? A falusi asszonyok fürge újjá gyönyörű kézimunkákat készít, amelyet Amerika is drága pénzen venne meg.

Nem akarok mindezzel egyebet mondani, minthogy van mód arra, talpraállítani a saját erejéből, a saját emberségéből a népet. Legyen meg ismét a jómód, a békés és szeretetteljes élet! Hiszen, ha van miből, szívesen áldoz a gazda a templomnak, az iskolának, nem fáj neki akkor a párbér, az egyházi adó, melyet ma tehernek tart. Nem fáj különösen akkor, ha a békés jómódot az egyházi emberek támogatásának köszönheti.

Megint régi fényében fog élni az evangélikus iskola. Az evangélikus iskola, mely a hivők áldozatkészségéből szép, modern, jólfelszerelt iskola lesz, amelybe tódulni fog a másfelekezetbeliek gyermeke is. Ezeknek a másfelekezetbelieknek a tandíja csak alá fogja támasztani az iskola gazdasági virágzását és emellett meg lesz az az