Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 1. szám - A tanító az ev. gazdasági szervezkedés szolgálatában
9 ember, hogy szeretettel kezelik ügyes-bajos dolgait, bizalommal lesz irántunk és szeretettel fogad minden tanácsot .és ő is szeretetre kész mindenkoron. Csak a szeretet teheti jobbá a világot! És munkánknak — ez bizonyos — meg lesz az eredménye. Derék, dolgos és művelt hazafiak nevelődnek. Hiszen a becsületes, művelt és dolgos emberekből válik a derék nemzet! Én bizonyos vagyok benne, az egyház vezetése alatt álló ilyen művelődési és gazdasági körök a tiszta erkölcsöt, a munkaszeretetet, a vallásához ragaszkodó s azért áldozatokat hozni tudó híveket fog nevelni. Míg, ha elhagyjuk őket, az osztályharcból élő agitátorok karmaiba kerülnek, akik az elégedetlen emberek lelkét felkorbácsolják, felgyújtják bennük a gyűlölet lángját, az örök elégedetlenséget és erőszakossá, felforgatóvá nevelik, akik az állam rendjét veszélyeztetik, a békés társadalmi együttélést lehetetlenné teszik s ragadozó állattá aljasítják a szeretetre, a munkára, a művelődésre teremtett embert. Ha a pap és a tanító vállvetve igaz krisztusi szeretettel törődik a rábízott néppel, erre soha sor nem kerül, Aki ott él a néppel és a népéért él, tapasztalhatta, hogy az olyan ember is, akinek semmije sincs, a szeretetből fakadó bíztató szóra hozzálát a megfeszített munkához, hozzálát a takarékossághoz abban a hitben, hogy valamire viheti. De akinek már volt valamije, se kedve, se bátorsága, se lelki ereje nincs, hogy élőiről kezdje. Ezekre az emberekre kell elsősorban gondolnunk. Ezekkel az emberekkel kell törődnünk, Az ő egyéni bajaik orvoslását kell feladatúi tűznünk. És ezt meg lehet csinálni. Minden bajt helyre lehet hozni nagy szorgalommal, okos gondolkodással, példaadással. Akinek semmije nincs, annak is lehet valamije. Csak meg kell rá tanítani. Mátyás király tudott igazságot tenni! Megfogatta a kapanyelet az urakkal, de maga a király kapált legelői. Ha mi azt akarjuk, hogy az egyház tagjai áldozzanak templomért és iskoláért, akkor az egyházközség társadalmát erre képessé kell tenni. Tanítsuk meg gazdálkodni. Tanítsuk meg a kereseti források ezrére, amely még el van előle rejtve, de amelyekhez még elvezethetjük őket. Későn kaptam a megtisztelő megbízatást, ezelőtt három nappal, hogy ezen érdemes gyülekezet előtt a jövő gazdasági teendőiről beszéljek s így részletes programmal ez okból nem állhatok elő. Csak rá akarok mutatni arra, hogy van teendőnk bőven és meg is tudnánk ennek felelni. Legsürgősebb teendőnk tehát, népünk gazdasági bajaival foglalkozni. Megtanítani őket a maguk szegénységében is úgy gazdálkodni, hogy az hasznot hajtson. A jó tojótyúkot még az álmoskönyv is a kellemes álmok közé sorozza s rámondja, hogy ez vagyonosodást jelent. Hát ha semmiben sincs igaza a szegény ember álmoskönyvének, ebben igaza van. Csakhogy meg kell mondani a szegény embernek, ha már tart tyúkot és vesződik a felnevelésével, tartson olyat, amelyik ugyanazért az eleségért sokat tojik, tehát több hasznot hoz. Vagy ha városok közelében él az az ember, tartson nagy- húsú baromfit, melyet a városi ember jól fizet, holott ennek a nevelése sem kerül többe, mint a parlagi tyúkféle. Persze itt jópéldával kell előljárni, a pap és tanító udvarában legyen fajbaromfi- Ő adjon példát, ő mutassa meg, hogy az a fajta, amit ő nevel, mennyivel több
