Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 6. szám - Koller István: Komjáthy Jenő

91

vén alapúi, amely a szellem szabadsága nélkül el nem képzelhető és amely ismét csak alapos, mély és szabad művelődés útján érhető el, ezért megindítója annak a processzusnak, amely Németországban a közoktatásügy terén az állam majdnem kizárólagos uralmára vezetett. Különben is fontos érdeke az államnak, hogy az erkölcsösség és műveltség minél nagyobb fokot érjen el. Az államhatalom szervezőleg hatott közre azáltal, hogy mindenkit bizonyos ismeretek és ügyességek elsajátítására kényszerített, azoknak megszerzésére intézeteket állított fel és a szellemi, valamint az erkölcsi haladást előmozdította. így a reformáció óta számos kormányrendelet szabályozza a közoktatás- ügyet.1)

(Folytatjuk-)

Komjáthy Jenő.

Irta: Koller István, áll polg. isk. tanár (Sopron). (Vége).

Temetést láttam és összeborzadék,

Ez hát a léti cél? Ez hát a vég?

Az élet magvető halált arat?

Villám az élet, tüstént elcikáz;

A viruló talány fejtvénye váz.

A rózsaizmú élei kedvese A csontkezű, szívetlen rémkirály.

Hullám az élet, a halál folyam,

Mely biztosan egy cél felé rohan.

Játék az élet, a halál komoly,

Láttára megfagy tréfa és mosoly.

Jöttére a dús, biborszín habok Sápadva keresik az éj lakot.

Tán a halál az ősi lényeg ép,

A tiszta forrás, a valódi lét? Avagy íme a buddhizmus világnézete:

Sírj szikla s te puszták homokja, Zokogj félj eddig néma rög, Mindenki lássa be zokogva,

Hogy ez a szenvedés örök.

Önts könnyet széldajkálta felhő, Üvölts a kíntői, fergeteg, Szaggassa meg haját az erdő, Zokogjatok kevély hegyek, Boruljatok szívemre mind, mind, Legyen közös nagy bánatunk.

o II. 225, 220 ;