Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 6. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere

90

ügy három fokozata: a népiskola, a középiskola és a főiskola.1) Az egységesítés követelménye csak a nevelő iskolákra, tehát az általános fundamentumra vonatkozhatik, nem pedig a szakiskolákra, melyeknek sokoldalú elágazása a kultúrális munka differenciálásától függ. Valóban demokratikus és ideális nemzetközösség szellemében felvetődik az a kérdés: beszélhetünk-e a nemzeti élet egységének megfelelően egységes nevelő iskoláról? Ellene szól a munkamegosztás szükségessége és a képességek különfélesége, amelyek szerint a különböző iskolafajok igazodnak. Mindamellett az egységes nemzeti iskola gondolata, dacára a természetben és kultúrában előforduló differenciálásoknak, a nemzeti egység érdekében feltétlenül fenntartandó.2)

A hat évfolyamú és a nemzet minden tagjának szóló közös nevelő iskola az az alap, amelyre Rein az egységes nemzeti iskolát építi. A továbbépítés és a növendékek megoszlása a 12. életévvel kezdődik, mivel ekkor már némi bizonyossággal megitélhető a veleszületett tehetség, másfelől a nemzet kultúrális munkájának szolgálatában álló szakiskolák feladatai is szemmel tartandók. Ebből az általános népiskolából ágaznak szét a még két évre terjedő magasabb népiskolák, a négy évfolyamú reáliskolák (lyceum), valamint a hat évfolyamú magasabb fokú (frankfurti rendszer); ezen különböző fokú és a nép három rétegének megfelelő nevelő iskolákhoz külön-külön még négy évfolyamra terjedő szakiskolák szegődnek. A nemzeti iskola egységessége eszerint a következőkben nyilvánul: 1. a hat évfolyamú közös iskolának a megszervezésében; 2. annak az alapelvnek az elismerésében, hogy a fundamentális iskolára épülő három csoport látogatására a tehetség legyen a mértékadó. Ennek az egységes nemzeti iskolának legyen egységes tanítótestülete, amelynek minden egyes tagja, akár gimnáziumi, reáliskolai vagy népiskolai tanító, felelőssége tudatában közös, összetartozandó nagy tanítótestület tagjának érezze magát.3)

A gyakorlati paedagógiának további fontos problémája: az iskolai közigazgatás, mely felöleli a) az iskolaszervezet, b) felszerelés, c) igazgatás, d) tanítóképzés és tanítók továbbképzésének kérdését.

Az iskolaszervezet elmélete az oktatásügy közigazgatásának elvi alapvonásait adja. Arra az égető, centrális kérdésre: kié legyen az iskola, az állam, egyház, község és család egymásközti viszonyát illetőleg különféle vélemények és felfogások találkoznak, amelyek a különféle, egymással szemben álló világnézetek küzdelmére vezetnek. A nézetek eltérése csak a tudomány álláspontjáról simítható el.4)

Az iskolaszervezés kezdetei Németországban az egyházból indulnak ki, nyomába lépett a polgári község, mint a család helyettese, emellett egyes személyek és testületek, mint a család megbízottjai, rendeztek be iskolákat, míg végre az állam alapít iskolákat s a többi szociális tényezővel szemben bizonyos jogosúlt előnyre jutva, az iskola úrává vált. Minthogy a reformáció a lelküsmeret szabadságának el0 II. 150, 151, 152; Päd. u. Did. 108, 110;

2) II. 149, 150;

3) II. 154; Rein. Die nationale Einheitsschule, 25. 1.; Päd. im Grundriss 27; Päd. und Did. 104, 105 ;

4) II. 224; Päd. im Grundriss 39 ;