Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 6. szám - Státuszrendezésünk ügye
85 Küzdeni fogunk. Äz igazság fényes vértezetében állunk ki a porondra, küzdelmünk tehát nyilt és becsületes lesz. A titkos aknamunka nem vág természetünkhöz, erkölcsi felfogásunkhoz. Nem do- bálódzunk hangzatos szólamokkal és tartózkodunk minden olyan kijelentéstől, mely ugyan édes muzsika lehetne az elégedetlen fülnek, de amellyel többet ártanánk, mint használnánk annak az ügynek, amelyet diadalra akarunk juttatni. Mi tehát sem vulkánikus kitörésekkel, sem az indulatok felkorbácsolásával nem akarunk hatni, hanem érveink erejével ügyünknek barátokat szerezni. Mi Pandorah szelencéjét nem nyitjuk ki és nem szabadítjuk fel a gonosz szellemeket, mert az indulat rossz tanácsadó, az ököl nem érv és soha sincs igaza annak, aki haragszik. Foglalkozzunk tehát e kérdéssel kellő nyugalommal és méltósággal. A közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a kultusz- miniszter úr szokatlan éles hangon beszélt a tanítóságról és szinte fenyegető kijelentéseket tett. Beszédének reánk vonatkozó részét idézem: „A tanítóság egyes köreivel szemben igen határozott nyilatkozatot kell tennem. A legutóbbi időkben is találkoztam olyan kijelentésekkel, hogy ilyen díjazás mellett ők képtelenek hivatásukat teljesíteni. Ha ezek a szórványos hangok megismétlődnének, akkor nemcsak a jóakaratú minisztert, de a szigorú minisztert is szemben fogják magukkal találni. Jól tudjuk, hogy a magyar köztisztviselő nincs fényesen fizetve, mert a magyar adófizető több terhet nem bír el. E fizetés mellett a köztisztviselők túlnyomó többsége a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesíti a kötelességét. Ha a tanítóság egyrésze, amely éppen úgy van fizetve, mint a többi köztisztviselő, sőt bizonyos árnyalattal még jobban, azt mondaná, hogy a csekély fizetés miatt nem képes hivatását teljesíteni, el fogom állásukból bocsátani. Azokkal az egyesületekkel szemben, amelyek ilyen hangulatot csinálnak, elmegyek a feloszlatásig. Én a hazámat akarom önzetlenül szolgálni és a törvény egész szigorával lépek fel azokkal szemben, akik nem tudnak a magyar nemzet és az adófizetők mai súlyos helyzetével számolni.“ így a miniszter úr! Teljes tisztelettel hajiunk meg a miniszter urnák ezen kijelentése előtt, de úgy érzem, nem kell megijednünk tőle. Azok, akik a miniszter urat a tanítóság állítólagos terrorisztikus fellépéséről informálták, akik a miniszter urnák azt mondották, hogy a tanítóknak a többi állami tisztviselőkkel hasonló, sőt bizonyos árnyalattal még jobb a fizetésük, félrevezették. Mi tehát a rosszúl értesített minisztertől, a jól informált miniszterhez appellálunk! A tanítóság egyetemét képviselő Vezérlőbizottság f. évi április hóban memorandumot intézett az illetékes kormányférfiakhoz és a nemzetgyűlés tagjaihoz és abban feltártuk sérelmeinket. Ezt a memorandumot én is aláírtam és állom az utolsó betűig, amit aláírtam. Aki figyelemmel végig olvassa memorandumunkat, az meggyőződhetik arról, hogy semmi olyant nem kívánunk, amihez ethikai jogalapunk nincsen; de meggyőződhetik egyúttal mérsékletünkről és higgadtsá-
