Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 6. szám - Státuszrendezésünk ügye
84 10. Indítványok. 11. A közgyűlés bezárása. A közgyűlésre egyesületünknek összes tagjait és a tanügy barátait ezennel tisztelettel meghívom. Sopron, 1926. évi június hó. Krug Lajos, az orsz. ev. tanítóegyes, elnöke. (Délután 1 órakor közebéd lesz. Ha a közgyűlést addig be nem fejezzük, 3 órakor folytatjuk.) A közgyűléssel kapcsolatban az evang. elemi iskola kiállítást rendez. III. A 10—20 és több éves találkozót rendező kartársak összejövetelüket szintén e napra tűzik ki és résztvesznek az istentiszteleten, a síremlék leleplezésén, a közgyűlésen; külön ünnepélyüket pedig a tanítóképző auditóriumában tartják meg és amennyire csak lehet, a nap többi rendezéseihez alkalmazkodnak. Szállás a jelentkezőknek biztosítva van. Kérem az egyesületek elnökeit, jelentsék be nekem június hó 30-ig, hogy hányán vesznek részt a közebéden? Köröztessenek ívet és azt küldjék majd címemre! Nem intézkedhetem, ha idejében erre vonatkozó értesítést nem kapok. Státuszrendezésünk ügye. Olyan kérdést feszegetünk, amely mint nyitott seb folyton éget bennünket és amely felett — annak közmegelégedésre történt megoldása nélkül — napirendre nem térhetünk. A státuszrendezés kérdése tehát még mindig nem veszít aktuálitásából s ha sok újat már nem is mondhatunk, azért ismételten vissza kell térnünk e thémára és addig hangoztatni jogos kívánságainkat, míg meghallgattatásra nem találnak. Bizakodó reménnyel vártuk a státuszrendezést, mert nem kételkedhettünk a legilletékesebb helyről tett Ígéretek őszinteségében. De keserű valóságra ébredtünk. Fikciónak bizonyult, amibe mi reményeink horgonyát vetettük. És hogy teljes legyen kiábrándulásunk, olyan helyről is történt elutasító nyilatkozat, ahonnan épenséggel nem vártuk. És ez a nyilatkozat úgy hatott, mint hirtelen támadt jégverés, mert évtizedes fáradozásainknak vetését tarolta le. De, ha hangtalan panasszal, hagyományos hűséggel, ideális önzetlenséggel teljesítjük ezentúl is kötelességünket, csendes megadással a történtekbe bele nem nyugodhatunk, a küzdelmet be nem szüntethetjük. Ha tennők, meg is érdemelnék azt a sorsot, amelyet azok szántak nekünk, akik nemzetünk jövőjét építő munkánk elsőrendűségét nem akarják megérteni és elismerni. |
