Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 5. szám - A Magyar Tudományos Akadémia és a tanítóság
67 A Magyar Tudományos Akadémia és a tanítóság. Negyedszázaddal ezelőtt Wodíáner báró a M. T. Akadémiánál alapítványt létesített két olyan elemi iskolai tanító jutalmazására, akik munkásságukkal erre különösen érdemesek. Minthogy a Wodiá- ner-alapítvány tőkéje a magyar korona értékének devalvációja folytán úgyszólván semmivé lett, a M. T. A. egy előkelő szép gesztussal az örökhagyó helyébe lépett és saját bevételeiből jutalmazza ezentúl az ország legkiválóbb és arra legérdemesebb tanítóit. Az Akadémia jutalmát az idén első ízben osztották ki, és mint egyhangúlag és első helyen kitüntetett, Krug Lajos nyitja meg azok sorát, akiket az Akadémia a legmagasabb elismerés babérágával díszit fel. Április 26-án, d. u. 5 órakor az Akadémia összes ülésén, adta át Berzeviczy Albert elnök, rendkívül szép beszéd kíséretében Krug Lajosnak a jutalmat, hangsúlyozván, hogy ezen első alkalommal különösen rá kíván mutatni arra a tényre, hogy az Akadémia teljes megértéssel és együttérzéssel kiséri a népművelés kiváló munkásainak önfeláldozó fáradozásait az elemi oktatás körül és midőn az ország legjelesebb tanítóját kitünteti, egyúttal köszönetét, elismerését, nagyrabecsülését és rokon- szenvét akarja kifejezésre juttatni a magyar tanítóság egyetemével szemben. A jutalom átvétele után Krug Lajos társa nevében is a következő nagyhatású beszéddel válaszolt: Nagyméltóságú Elnök Úr! Kegyelmes Uram! Csordultig telt szívvel, alázatos fővel állok a Magyar Tudományos Akadémia magas Színe elqjtt. Midőn a legfényesebb elmék és a legnemesebb szívek e templomának küszöbét átlépem, lélekben előbb levetem sarúimat, mert előttem is fellobban, mint egykor Mózes előtt, a csipkebokor misztikus lángja és egész lényemet áthatja az a térdre késztető tudat, hogy ez a hely, amelyen állok, szent hely. Keblemben hálaérzelmek rajzanak és a befelétekíntésnek, a magábaszállásnak ez emelkedett perceiben oltárt építek, hogy bemutassam hálaáldozatomat ama férfiú szellemének, aki fenkölt lelkének egy ihletett pillanatában meglátta azt a területet, amelynek megművelése minden hazája jövőjéért aggódó igaz magyarnak, elsőrendű kötelessége. Messze távlatokba tekintő szeme előtt talán pálmaligetes délibábként lebegett gyönyörű álomképe: a tudatlanság homályából, a maradiság és tespedés gyilkos sivatagából a műveltségnek éltető, áldást fakasztó oázisára elvezetett boldog magyar nemzet képe. És ennek a nagyszívű férfiúnak, ennek a kivételes elmének örökét átvette és megértő, szerető gonddal tovább fejlesztette a Magyar Tudományos Akadémia, hogy ezáltal a gondolatnak tartalmi gazdagságát öregbítse, az elismerésnek, a jutalomnak értékét fokozza és éles világítású reflektorként rávesse tekintélyének fénykévéit azon megdönthetetlen igazságra, hogy az általános népműveltséghez az út a népiskolán vezet át s hogy annak legfontosabb tényezője a sokak I
