Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 4. szám - A képműveltség előmozdításának számbavehető lehetőségei

57

polgár lakhelyén el volt zárva az iskolázás minden lehetőségétől.

Ha sikerülne az 1868. XXXVIII. t.-cikket oly törvénnyel kiegészíteni, mely hathatósan és állandóan tudatossá tenné a tömegben a tanulás szükséges voltát, akkor a tudomány-nélküliség, a kultúra iránt való érzéketlenség, az akaratnélküliség, a gőg, elbizakodottság és nemtörődömség megingathatatlannak látszó frontját hamarosan áttörhetnénk és felszínre kerülnének mindazok a nemes szellemi erők, amelyek a magyar népiélek mélyén eddig kihasználatlanúl szunnyadtak. Beláthatatlan következményei lehetnének e némelyek szerint talán időszerűtlennek gondolt újításnak. Az vitán felül áll azonban, hogy a növendéket 15—16 éves koráig nemcsak kívülről ható erők kényszerítenék tanulásra, mint eddig. Mert minden gyermeket előbb a szülők, később azonban már saját jobb belátása sarkalná arra, hogy tanuljon. Tudatára ébredne annak, hogy minden jogait gyakorló embernek, hogy jogai használatára alkalmassá legyen, — elébb tanulnia kell! A javasolt záróvizsgák a szülőket is ösztökélnék arra, hogy szigorúbb felelősségérzettel, keményebb házi fegyelemmel gyermekeiket intenzívebb szellemi munkásságra kényszerítsék. A bukás szégyenét és ezzel kapcsolatban a jogok gyakorlásától való kizárást nemcsak az ifjú, hanem a szülő is fájlalná. — De az egyháznak is módjában állana, számon kérni a vizsgázóktól a vallásos ismereteket (kötelező vizsgatárgy lévén) és ezúton is rendes templomlátogatásra szorítani az ifjakat. Egész más hatása lesz majd, ha a következményekre hivatkozva, az illetékes lelkész kijelentheti: „Nem őrizem ellen, hogy jöttek-e a templomba vagy sem; de azt tudjátok, hogy a vizsgán számon kérem majd, mit tanultatok a templomban? Tanultatok-e, vagy sem, az is a ti dolgotok, — de a vizsgán tudnotok kell!“ Ha az előírt mód szerint kényszerítjük a gyermekeket a templomba, ez természetesen azt a látszatot kelti, hogy az Istennek és az egyháznak szüksége van rá és ennek szomorú következménye később az a teljes részvétlenség, amely olyan fülsiketítőén ordít kifelé az üres templompadok közül. Ä lelkész, vagy tanító ezentúl tehát nem kényszerítené a gyermeket a templomba, hanem csak tanácsot és útbaigazítást nyújtana neki arra nézve, miként juthat a felnőtt polgárok jogaihoz és a lelke üdvösségéhez!

A vizsgázást és bizonyítványszerzést illetőleg, lévén itt először is a falusi, azután a kisvárosi és csak elenyésző számban a kényesebb nagyvárosi gyermekekről szó, nem jöhetnek számba azok az ellenvetések, amelyeket ma sokan a vizsgák idegesítő és megfélemlítő hatása ellen felhoznak. Azt a kemény gyereket, aki az iskolai táblára írt közönséges törteket látva, a tanító jelenlétében azt kiáltja: „A fenve látott ilyen számokat!“ — azt a gyermeket derék pajtásaival együtt talán csak nem kell a vizsga káros hatásától félteni?

A 15 éves korban teendő vizsga szükségessé és egyúttal le-