Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 3. szám - Krug Lajos: Kisérleti iskolák és iskolakisérletek

3&

lehetőleg maguk szerezzék meg és maguknak is köszönhessék. Gyakran tanítójuk köré ülnek és fesztelen, mesterkéletlen beszélgetés közt tárgyalnak meg mindenféle problémát. Egyik nap sém hasonlít a másikhoz, mert háztartási foglalkozás, műhelymunka, megfigyelő experimentumok, kirándulások stb. mindig gondoskodnak változatosságról és az összes nevelői intézkedések nagy, céltudatos együttesbe olvadnak.

Meriam dr. és munkatársai nem kérdik: „Hogyan tanítsak mintaszerűen?“, hanem: „Hogyan lehetek mintája a gyermekeknek fejlődésük folyamán? Hogyan juthatnak előbbre mindazon egészséges cselekvési módozatok által, melyek koruknak megfelelően lebilincselik őket?“ Mikor a tantervet összeállítják, a gyermeknek jelenlegi szükségleteiből indulnak ki, hogy az anyag élő érintkezésbe jusson a gyermeknek belső lényével és befolyástól ment cselekvésével és így hozzájárulnak minden növendék egyéni, vagyis személyi fejlődéséhez.

A jövő, az élet számára való kiképzést sem tévesztik szem elől. Mert, ha a gyermekek elsajátítják a helyes munkabeállítást (illetőleg módját, miként kell a munkát megragadni), ha jó szokásokat gyakorlatilag ápolnak és a szellemi és kézimunka végzéséhez szükséges helyes módszert elsajátítják, akkor hason- lítlanúl többet visznek magukkal az életbe, mint amennyit nekik a régi típusú iskola nyújthatott volna.

Problémákat látni és azokat a maguk személyes ügyének tekinteni, azok megoldására minden erővel törekedni, minden elérhető segédeszközzel és saját képességük teljes kihasználásával a problémákat megtámadni, kitartóan utánuk kutatni, a hibákon tanulni; szóval nem engedni, míg kielégítő megoldásra a kérdés saját erőfeszítés folytán nem jut: ez az új iskola karakterisztikuma.

Egy példa! A negyedik osztály élelmiszer- és gyarmatárú csoportja meglátogatja a város összes boltjait és raktárait és mindent feljegyez s térképet készít arról, amit látott. Ezen térképen egyes gyermekek az ő kereskedőjüknek házát külön megjelölik. Jegyzéket állítanak össze mindarról, amit a kereskedő árul, vagy amivel kereskedik. így sok fogalomnak birtokába jut a tanuló kényszer nélküli gyakorlás közben. Külön válnak az életfenntartáshoz szükséges szerek a fényüzési cikkektől.

Az a kérdés, miként szokták az egyes élelmi cikkeket eltenni és árusítani: mindenféle edények, mértékek, súlyok tanulmányozására késztet. A rajzok egyes ilyen eredményeket illusztrálnak. Mely árúk romlanak előbb, melyek tartósabbak? Ez a kérdés elvezet érdekes áttekintésekhez, a romlásnak különféle formáihoz és a konzerváláshoz. Honnan kapja a kereskedő azt, amin túlád? Itt már földrajzi elmélkedések szükségesek, könyveket és térképeket kell igénybe venni, azután önkénytelenül is előtérbe nyomulnak az éghajlati és talajviszonyokról szóló megbeszélések.