Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 3. szám - Krug Lajos: Kisérleti iskolák és iskolakisérletek
36 ják a sült galambot, de megfogni azt nem segítenek. Az ilyen közönyösek miatt törik meg a legtöbbször a vezetőség legtöbb munkája. Hej, ha egy test, egy lélek lenne a tanítóság! Nem esnénk sokszor, de talán sohse, a pad alá! Míg így?! Ám jó, kiki vessen számot önmagával. De aztán ne jajgasson, ha utóda is csak ott lesz, ahol ő kezdte! Igaz, mi többiek is megszenvedjük mások bűnét. De legalább a lelkiismeretünk nyugodt lesz. És ez is valami. így könnyebben várjuk bajaink apadását, és elsősorban a kántoriak rendezését! Kísérleti iskolák és iskolakísérletek. Irta: Krug Lajos. Ha az egyes népek közt megindúlt szellemi és erkölcsi gyógy- folyamat a mesterségesen emeít korlátokat ledönti, akkor megerősödik majd köztünk a gazgasági és politikai kölcsönös érintkezés is. Teljesen kilátástalan minden nemzetegyesítő és kibékítő törekvés, ha nem a jelzett alaphoz térünk vissza, minden erőnké megfeszítésével. Ellenkező esetben csak heggyé tornyosodik a népek vaksága és süketsége és a gyűlölet, mely a népeket egymás ellen izgatja. Azért végeredményben a népek egységére való törekvés csak a paedagogia védő szárnyai alatt történhetik meg. De ezt nem úgy értjük, hogy kívülről ható értelmi felvilágosodás, erkölcsi prédikációk vagy más mesterséges behatás végzik ezt a munkát. Nem! A feladat sokkal komolyabb. Át kell alakulnia az embernek és az emberekhez való viszonyának, az ember földi létéhez, értelméhez, céljához fűzött felfogásnak. Nincs remény ahhoz, hogy kölcsönös és közös munka nélkül élni érdemes életet teremtsünk e földön. De ilyen összmunka csak kölcsönös jobb megértés és a jóakarat alapján képzelhető. Natorp Pálnak ezen nézetét magunkévá tehetjük mi is. Az a szellemi blokád, mely ép oly bénítólag hatott ránk, mint a világtól való gazdasági elzárásunk, most már kissé enyhül. Az ellenfeleinkhez vezető szakadék nincs még kitöltve, de számtalan hid vezet át nemcsak a semlegesekhez, hanem már ellenfeleinkhez is. És ezeken a hidakon nevelők találkoznak, akiket közös nagy célok lelkesítenek; akik népük hivatását nem abban látják, hogy extenzív kultúrájával és háborús készségével tűnjön ki, hanem az alkotó lelkierők ápolásában, a felnőtteknek és kiskorúaknak a pan humanizmushoz való elvezetésében. A tanítók százával leveleznek; a tanítószervezetek érintkezésbe lépnek. Paedagógiai könyvek és folyóiratok kicserélődnek és kezdünk áttekintgetni a határokon. Amit tapasztalunk, az lélekemelő. A határokon túl is dolgoznak és pedig erős eltökélt akarattal is azon vannak, hogy a paedagógiai kutatást mélyítsék, az iskolaszervezetet korszerűvé tegyék, a gyermeklélek tanulmányán alapuló nevelési eszközöket és berendezéseket megszerezzék és tökéletesítsék. Ne gondolja azonban egyetlen egy nép
