Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 3. szám - Krug Lajos: Kisérleti iskolák és iskolakisérletek
/ 37 sem, hogy egyedül ő találta meg a bölcsek kövét, hogy csak ő jár a helyes úton. Tagadhatatlan, minden népnek megvannak a maga hagyományai, megvan a maga különös nép jelleme, különös gazdasági helyzete, úgy, hogy a világnak öt millió tanítóját és kétszáz millió iskolásgyermekét egy sémára, egy nivelláló közös alapra helyezni nem lehet. Bárhol talált azonban valamely nagy kutató a szellemi életbe vágó új törvényeket, vagy egy gyakorlati ember egészségesebb és a gyermekeknek megfelelőbb metódusokat: az ne csak az ő népét vigye előbbre, hanem az egész emberiséget. A pionirmun- kát végző férfiaknak kezet kézben, együtt kell az emberiség felépítésén fáradozniok, mert védői egy közös szent ügynek és harcosai egy magas ideálnak. És ha az előretörő világpaedagógia nem is rejt magában univerzális szert a mi letört, legázolt népünk számára, ösztönzést, megtermékenyülést mégis nyerhet a mi iskolánk veteményes kertje is tőle. Az iskola megújhodásának mozgalma az egész kultúrvilágnak közös ügye, az iskolareform hatalmas, élő áramlatába van belekapcsolva, amely mindjobban szélesedik és elterül. Szemlét tartván az e téren észlelhető jelenségek felett, elsőben szemünkbe tűnik Meriam dr. iskolája Columbiában (Missouri államában). A missouri állami főiskola „University Elementary SchooU-ja már másfél század óta ismeretes és emellé sorakoznak a new-yorki Elorace Mann Schoolja, a szt. louisi Community School, a chikágói Francis W. Parker School] a és az alabamai Fairhope Schoolja, mint olyan intézetek, melyek a haladó nevelői ideák tudományos kísérleteinek valóságos meleg- ^ ágyai. Meriam dr. tanulmányozta Angol-, Francia- és Németországnak óvodáit és elemi iskoláit, illetve azok módszereit, és akkor 1908-ban egy kis hat évesekből álló csoportot gyűjtött maga köré. E kis csapat életfolyása az összes látogatókat csodálatba ejtette. Soknak szeget ütött a fejébe. — A.mit itt láttak, az ellentmondott minden iskolai tradíciónak. De nemsokára akadtak belátó szülők, akikben a nevelésnek új módja bizalmat keltett. Mert mit láttak? Kis asztalok mellett és kis székeken, friss, mozgékony gyermekek ültek, akik nevetgélve és vígan beszélgetve végezték nagy szorgalommal és odaadással a maguk választotta munkát. Minden évben (negyven főig) egy-egy osztályt lehetett a már meglevő fölé építeni és így keletkezett egy hatosztályú népiskola, amely végül egy egészen Meriam dr. tervei szerint berendezett otthonban nyert elhelyezést. Az iskolaépület szép ligetben van, magas, tiszteskorú fák veszik körül. Az előcsarnokban néhány gong látható, melyeknek összhangzó jelei a gyermekeket bizonyos teendők végzésére figyelmeztetik és amelyek egészen különös zenei bájt kölcsönöznek az egésznek. Belépünk az épület egész szélességét elfoglaló gyülekező helyiségbe, amely oly nagy, hogy az ösz- szes gyermekek kényelmesen elférnek benne. Az egyik végén szökőkút csobog szüntelenül, amely vízét egy sokféle állattal be-
