Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 3. szám - Szombath Ernő: A kántoriak
35 A kántoriak. Irta: Szombath Ernő. Unalmas théma! Agyon és agyoncsépelt dolog, amelyben már mag sincs, csak üres szalmacséplés az egész — az illetékesek előtt! De nem az nekünk, kántortanítóknak, akiknek zsebére megy az egész passzió! Hogy a kántoriak fejében milyen lekötöttségben vagyunk, hogy mennyivel többet dolgozunk, azt felesleges hangoztatni. Tudjuk azt mi jól, tudja egyházunk, csak ép az illetékes helyen nem akarják tudni. Rajtunk takarékoskodik az állam, amikor mellékfoglalkozásunkat betudja alapfizetésünkbe. Mert, hogy valamikor hajdanában 1000 koronáig betudta az alapfizetésbe, az még hagyján, ámbár az sem volt igazságos! Akkor ép úgy megdolgozott a tanító a kántortanítóságért, mint most. Tehát a múltra hivatkozni gyenge érvelés velünk szemben. S ne feledjük, az egyházaknak előbb voltak kántoraik, mint tanítóik. Hogy azt fizethessék, előbb gondoskodtak a kántori javadalom előteremtéséről, mint tanítóiról. S legtöbb helyen föld javadalmat biztosítottak a kántoroknak az egyházak. S ime, most elértünk oda, hogy az állam rátette kezét az egyházak által kántoraiknak biztosított földekre. Beszámítja a tanítói fizetésbe. Mi ez, ha nem csendes, észrevétlennek tetszeni akaró — szekularizáció?! Gondolt erre egyházunk legfőbb vezetősége? S gondolt-e arra, hogy ennek folytatása is lehet valamilyen formában? Ha előbb nem, hát utóbb! Milyen címen tehette rá a kezét az állam ezen egyházi földekre? Csak azért, mert tanítók élvezik? Mert gyenge érv az, hogy az állam szanál. S ha szanál, miért éppen légióként az egyházaknál s kivált nálunk? Avagy mit szóljunk ahhoz, hogy a Nagy-Magyarország két egyeteme helyett most négy van? S ezek között volt olyan, amelynek 833 hallgatójára 54 tanár, 38 segédtanár esett. Ugyan hány hallgatóra esett egy-egy tanár? Ellenben a falusi iskolában lehet 60 tanuló egy tanító keze alatt! Avagy a csendőrséget apasztották 145 fővel a régi világhoz képest s ugyanakkor a tanítók 40—60%-a került a rosta alá. Avagy ez hozzátartozik a kultúrához? Igaz, hiszen honvédelmi tárca vagy mi a szösz volna most a kultúrtárca! Igaztalan és bántó dolog az, ami velünk történt s történik. Itt az új fizetésrendezés! Mit kapunk majd mi felekezetiek, ha az államiak is csak 4—8—10.000 koronát kaptak?! Nemde, vérmes reményekkel várjuk a rendeletet? De hát csak hadd jönne már egyszer, hadd örvendeznénk ennek is. Ügyis oly sok öröm és meglepetés ér bennünket, nem csoda, ha epedve várjuk az újat is! Sajnos, de úgy van, hogy velünk keveset törődnek. S első sorban magunk sem törődünk önmagunkkal. Vannak köztünk még most is olyanok, akiknek még lap sem kell. Akik csak vár-
