Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 2. szám - Reichel Lajos: Az evang. tanító a népművelés szolgálatában
25 a kőszegi evang. kisgimnázium tanára volt, mondotta nagy tanítványának, Péterfy Sándornak, az Eötvös-alap alapítójának, amidőn a tanítói pályára készült lépni: „Fiam, ne hidd, hogy a néptanítói pályára akárki is alkalmas lehet; különösen ne hidd, hogy választott pályádon üres fejjel boldogulsz: aki tanítani akar, annak előbb magának kell valamit tudnia“ (Paed. Plutarch. I. köt. 221. oldal). Kehr is azok közé tartozik, akik tudatossá iparkodtak tenni a társadalomban, valamint a tanítói karban is a tanítói fogalom nemes, magasztos és megbecsült voltáról való felfogást. Az evang. tanító a népművelés szolgálatában. Irta: Reichel Lajos, Iklad. (Vége). Sokat nyerne ezzel evangyéliumi egyházunk is. Sok panaszló méltatlankodást hallunk ugyanis, hogy az a sok szép egyházi beszéd csak kiáltó szó marad a pusztában. Sokan kérdik: miért akad a szentigének oly kevés követője? Miért akad sok templomban a leglélekemelőbb szónoklat közben is alvó ember? Ezen kérdésekre egyszerű és közelfekvő a helyes felelet. Ha egybevetjük nagyképzettségű lelkészeink szónoklatait falusi híveink iskolázottságával, felfogóképességével, óriási távolságot, áthidalhatatlan űrt találunk a kettő között. Népünk az eddig adott szellemi képességével, értelmével nem tud az ihlet buzgó szárnyain a szószék magasságáig felemelkedni; lassú gondolkodóképessége nem tudja a lényeget kivenni és megtartani, vagy a tanulságot helyesen leszűrni. — Mindehhez feltétlenül nagyobb intelligenciára van szükség, mint amennyit mai viszonyaink falusi híveinknek nyújtanak. Egyházunk s hazánk érdeke egyaránt azt kívánja tehát, hogy műveltebbé tegyük a falu elhanyagolt népét! A másik fontos tényező aztán a falu népének megszervezése, de korántsem hangzatos és múló jelszavakkal, hanem igenis az örökké tartó krisztusi szeretet jegyében, azért akár földmunkások, akár földmívesek, vagy iparosok legyenek a falu lakosai, hozzuk őket egy táborba, amely táborban ne érezzenek egyebet, mint azt, hogy ők egy falunak, egy közös keresztény Anyaszentegy- háznak, egy csonka, béna, rombadöntött, szegény hazának egyforma tagjai, öntsünk bizalmat, reményt beléjük, hogy felvirrad még napja e nyomorúlt, szegény hazának is. Majd így egymást biztatva, vigasztalva könnyebb lesz mindnyájunk terhe, amit kegyetlen ellenfeleink raktak vállainkra. Ez a magasztos munka vár a magyar és elsősorban az evangélikus tanítóra. Vannak, akik népünk zárkózottságának okát az élet kifürkészhetetlen titkai közé sorolják. Nincs itt titok, sem
