Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 2. szám - Koller István: Kehr Károly
22 bői kiemeljük: „Praxis der Volksschule“ 1868. Azóta is sok kiadást ért. „Der christliche Religionsunterricht und die Volksschule“, 2 kötet, 4 kiadás, 1881. Vallásoktatását ismertették Kovács Lajos és Dr. K i s s Á r o n. Utóbbi a „Protestáns Vallás- oktatás“ című művében. „Lesebuch für Lehrerbildungsanstalten“ (Th. Kriebitzsch-el), 4 köt., 1874—75. „Geschichte der Methodik des deutschen Volksschulunterrichtes“, „Paed. Reden und Abhandlungen“, 1881. Üjabb paedagógusaink közül csak Rein Vilmosnak, aki a jénai egyetem világhírű tanára volt és a jelenleg Dr. Petersen Péter által vezetett híres paed. intézetet vezette, volt Kehrhez hasonló nagyarányú paedagógiai munkássága. Kiváló munkája még Kehrnek elemi iskolai olvasás- és írástanítási könyve Schlimbachchal: „Der deutsche Sprachunterricht“. összes könyvei közül legelterjedtebb a „Praxis der Volksschule“. Lássuk ennek elveit röviden. A „Die Praxis der Volksschule“ I. fejezetének címe: Die Seminarschule als Erziehungsanstalt. A tanító személyiségének két főtulajdonsága kell, hogy legyen: példával hasson, mert csak az lehet hatással és szeretettel legyen növendékeivel szemben. Az iskolai nevelés és fegyelem főkelléke a tanító ébersége. A jó fegyelem biztos jelei: a tanulók rendes testtartása, figyelemmel követik az oktatást, hangosan felelnek, szép a kézírásuk és tiszták az irkáik, csendes magaviseletüek, rend van az elmenetelnél, a tanulók szívesen tanulnak és örülnek a sikernek; továbbá fontos még a házi feladatok elkészítésének módja. Behatóan tárgyalja e fejezetben az iskolában követelendő rendet: a) a tanteremben, b) a tanítás kezdete előtt, c) a tanítás kezdete alkalmával, d) a tanítás alatt, e) a tanítási órák között, f) a tanítási órák végén. Behatóan tárgyalja az iskolateremben szükséges eszközöket és bútorzatot. A tanítás előtt a tanuló tisztítsa le cipőit, felső kabátját akassza fel, rögtön helyére menjen. A tanító ellenőrzi tisztaságukat. Itt tárgyalja azt is, hogyan üljön a tanuló. A tanító beszédje legyen: lassú, de szilárd; jól hangsúlyozva, világos s érthető. Ne legyen szóbő. E fejezet öleli fel a tanítási eljárás fajait s a kérdések és a feleletek minőségét. A tanítás fejtegető legyen. A kérdés legyen a pillanatnyi célnak megfelelő s legyen minden gyermekhez intézve. A felelgetés ne történjék sorrend szerint. A gyermek sokat, a tanító keveset beszéljen. A felelet egyes részeit ne mondjuk elő. Az olvasás legyen hangos, hangtiszta, lassú és jól hangsúlyozott. Ügyeljünk az olvasásnál az ülésre Is. Az írásbeli órákon is rendszer legyen. A szóbeli számolásnál a gyermekek ne suttogjanak és a kezek összetéve legyenek. Az emlézés leginkább otthon történjék. Az iskolában kórusban is lehetséges ez. Az írásbeli munkálatok egy iskola munkájának legigazabb bizonyítékai. Az órákközti szünetkor a tanító a folyosón körülvezesse a tanulókat mindig jobb irányban.
