Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 2. szám - Koller István: Kehr Károly

20

gével hatott az ifjú lélek kedélyére; 'ő akarta azt is, hogy a kis Károlyból tanító legyen. A kis Károly az elemi iskolát Elgers- burgban végezte, ahol nagybátyja tanító volt. Már mint elemi iskolai tanuló magánórákat kapott a latinból, franciából és a zenéből. Emellett sokat játszadozott az erdőben és szeretett szán- kázni, korcsolyázni, ami testi fejlődésére volt jó hatással.

Ebben a korban Kehr különösen a zenét szerette nagyon; sőt célja is az volt, teljesen a zenének szentelni az életét.

Amint már említettük, családja azt akarta, hogy tanító legyen Kehrből, ezért a góthai tanítóképző-intézetbe iratkozott be. Egész erejét a tanulásra fordította és csak egyetlenegy szórakozása volt; az, hogy minden vasárnapon haza ment. A hat évi tanfolyamot három év alatt végezte el és jeles bizonyítvánnyal a kezében, a góthai első polgáriskola, ami Németországban városi elemi iskolának felel meg, ideiglenes tanítójául neveztetett ki. Az akkori tanítóképző-intézetek nem igen adtak módszeres útmutatásokat s így nagy baja volt a növendékekkel. Ez annyira elkeserítette őt, hogy már Flórenzbe készült menni organistának. Egy idősebb tanító azonban figyelmeztette őt, hogy mindenekelőtt tegye tanítását érdekessé, a büntetésben pedig mellőzze a botot s meglátja, eredményt fog elérni. Kehr követte a jó tanácsot és eredményt ért. A növendékek is szerették s a kormány is kinevezte még azon év őszén rendes tanítónak. Miután azonban a létért való küzdelem érdekében a kevés fizetés mellett magánórák adásával nagy megerőltetést kellett kifejtenie, valóságos megváltásnak érezte, midőn Ruhlába került tanítónak. Magánórák adására itt nem szorult reá s így önmagát képezte és iskolákat látogatott, hogy paedagógiai képzettségét és rátermettségét fejlessze. A tanítási órákra is rendesen írásban készült el és kiváló didaktikai képességének csírái kétségkívül e munkálatokból erednek. Ruhlá- ban az ipariskolában is tanított mértant, vegytant, fizikát, majd pedig az iskola vezetését is reá bízták. Emellett állandóan képezte magát; az egyetemre is volt szándéka beiratkozni, de a körülmények e tervet meghiúsították.

Ruhlából Waltershausenbe nevezték ki polgári és ipariskolai igazgatónak. Nem szívesen ment, mert Ruhlában jól érezte magát családja és barátai körében. Ehhez járult még az is, hogy Walters- hausenben nem is fogadták szívesen, mert a város tudta nélkül nevezték ki. Ámde csakhamar megkedveltette magát s az elhanyagolt iskolából mintaiskolát csinált. 1852-ben, tehát négy év múlva, a góthai tanítóképző felügyelőjévé neveztetett ki. Itt volt igazában elemében és értékesíthette nagy tudományát s didaktikai képességét; a híres Schmidt és Dittes oldalán csakhamar ő lett a harmadik fényes csillag a góthai tanítóképző-intézet egén. Mindegyik paedagógiai szakmában öntanulás utján a legnagyobb tökélyre feljútva, csakhamar egyik paedagógiai szakot a másik után vette át és tanította. 1871-ben a góthai tanítóképző igazgatója lett. „Működése alatt az intézet hírneve is nőttön-nőtt s Gotha a pae-