Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 10. szám - dr. Steiger Imre: W. Rein paedagogiai rendszere
149 •egymásra, hogy a megelőző mindig a rákövetkezőnek megértését szolgálja, Az egyik fokozatosan elsajátított anyag a magasabb fokozat anyagának elsajátítását elősegítse. Ezen az úton keletkezik a történeti érzék. De megfelel-e a német nép fejlődési menete a psychológia által feltüntetett fejlődési fokozatoknak? Könnyen kimutatható, hogy a német nemzet fejlődésében theorétikai szempontból először mythi- kus, azután hisztérikus és végre philosophiai szemléleti és gondolkodási mód következett egymásra. A nép egészének fejlődése erkölcsi szempontból szorosan összefügg fejlődésének theorétikai szempontjával. A tanterv alakítására tehát értékes útmutatást a nép egészének egyes fejlődési fázisai adnak. Az anyag úgy választandó ki, hogy benne a növendék intellektuális és morális fejlődése tükröződjék vissza. Mindazok a hangulatok, hajlamok, kivánságck és életfelfogások, amint azok épen akkor a növendékben élnek, legyenek megtalálhatók a neki szánt tananyagban, mert csak úgy sajátítja el azt nagy kedvvel és örömmel. A tantervnek eme történeti — genetikai menete, melynek Rein a szószólója, minden fokozaton teljes egészet nyújt. Egy másik követelmény a tanterv normalitása. Normális a tanterv akkor, ha azt objektív megismerés és szubjektív részvét érdeklődési köreivel számolva, mindazokkal az alkotó részekkel rendelke- •zik, amelyek a jelen kultúrális munkájának megoldását célzó feladatinak a teljesítésére szükségesek. Sok időbe került, míg a tanterv nor- malitását mindennemű iskolára nézve elismerték. Évszázadok dolgoztak azon, míg végre a jelenben megállapodottak a tanterv körvonalai. De azért még ma is akárhány a tanterv megcsonkítására irányuló több oldalról jövő támadást kell elhárítanunk. A normalitáshoz tartozik mindenekelőtt, hogy már az első tanévtől kezdve tapasztalat és kölcsönös érintkezés (Erfahrung und Umgang), a műveltség humanisztikus és realisztikus szempontja, az objektív megismerés és a szubjektív részvét érdeklődési körei figyelembe vétessenek. Ebben benne foglaltatik az a gondolat is, hogy egyetlen egy tantárgy sem lehet öncél, hanem belehelyezkedik a műveltségi elemek összességébe. Minden tárgy jogosultságára csak a műveltség egészével való összefüggésben tarthat igényt, mivel minden tantárgynak jelentősége attól függ, mennyivel járulhat hozzá a műveltség elemein belül az összhatáshoz vagy a közös cél eléréséhez. Ebből a szempontból a tantárgyak egyúttal bizonyos rangfckozatba hozhatók. Ez által értékükből semmit sem veszítenek, de értékelésük mindenkor az elérendő céltól függ. Hogyan csoportosulnak most már a különböző tanszakok? Ziller és Willmann mellett különösen Dörpfeld foglalkozott ezzel a kérdéssel. Dörpfeld a tanszakokat a tárgyak, formák és jelek (Sachen, Formen und Zeichen) fogalmai szerint rendezi. Rein ezt az elrendezést támadja és mint nem kielégítőt elutasítja. Ezért a műveltség elemeit úgy rendezte, ahogyan az a nevelő-oktatás ideájának legjobban megfelel. A népiskolák tanterve lényegében ugyanazokkal a tárgyakkal rendelkezik, mint a magasabb fokú iskoláké, csak szükebb keretben. Minden nevelő iskolára érvényes tantervschema a következő: / /
