Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 9. szám - Uhrin Károlynak Krug Lajoshoz intézett beszéde
135 akikre kötelességek teljesítése vár és a mindennapi élet robotja nehezedik, ahogy eljöttünk, eltávozunk sírodtól a szélrózsa minden irányában, mígnem Veled találkozunk majd, mert hisz nekünk sincs itt maradandó városunk. Addig is a sírhalmod fölött átsurranó enyhe zefir suttogjon Neked a mi soha el nem múló kegyeletünkről és szere te tünkről. És ez az átsurranó lágy szellő vigye le csendes síri lakodba poraidra áldást kérő ajkunk amaz imádságos üzenetét: „Aludj békén, ne zavarja semmi csendes álmod, Míg majd kikért dolgoztál itt, odafönn meglátod.“ Aludj békén és álmodd ipeg ennek a „civitas fidelissima“ dicsőséges jelzővel felékesített ős régi városnak történeti hagyományokkal megszentelt földjében a Te volt Magyarországodnak, annak a régi dicső Nagymagyarországnak, feltámadását, amely most — óh siralom, szívfájdalom! — csúfosan megcsonkított ravatalon fekszik. Álmodd meg, óh álmodd meg ennek újravirulását, hogy a béklyóiból felszabadúlt nemzet fiaival egyetemben, az üdvözöltek honában Te is örvendhess a keresztre feszített igazság feltámadásának dicsőséges magyar húsvétján! Jó Kapi Gyula! Vezérünk, nagy tanítónk, mesterünk: szellemedhez szállunk és azt kérjük, hogy a mennyei magasságokban imádkozzál szerencsétlen hazánkért, szegény Magyarországért, hogy múljék el a gyász, s vegye le rólunk a gondviselő Isten Trianon átkát. Kegyeletes érzelmeink közé vegyítve honfiúi bánatunk sirámait, ezzel a szent óhajtással távozunk el sírhalmodtól és ugyanakkor kérjük az Örökkévalót, a Nagyot, a Dicsőt, akinek léte sírod éjjelébe is bevilágít, hogy „mély sírod éjjelén elszórt csontjaidat az ő gondviselő kezei takarják“. Isten Veled, nagy szellem! Áldott legyen emlékezeted! Uhrin Károlynak Krug Lajoshoz intézett beszéde az Orsz. Ev. Tanítóegyesületnek f. évi július 7-én Sopronban tartott közgyűlésén. Mégyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Tanítótestvérünk! A tisztelet, a szeretet és a hála hozott össze bennünket közelről és távolról, csonka hazánk minden vidékéről, hogy igaz híttestvéri szeretettel köszöntsünk Téged, s hogy részt kérjünk örömödből, amely nemcsak a Tiéd, hanem a miénk is, mindanyiunké. Eljöttünk, hogy kifejezést adjunk annak a nagyrabecsülésnek, amellyel az egész ország evang, tanítósága a Te személyed és munkásságod iránt viseltetik. És eljöttünk, hogy az igaz érdem előtt meghajtsuk az elismerés zászlaját.
