Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 9. szám - Uhrin Károlynak Krug Lajoshoz intézett beszéde
f 136 Az érdemnek különféle útai vannak, melyeken a munkás általad- hatja nevét a jövendőnek. Az egyik halhatatlan művet alkot, mely nevének fennmaradását, munkájának hasszú időre való hatását biztosítja, A másik korszakalkotó találmány felfedezésével válik hasznossá és ismertté. A harmadik az emberiség jóltevőjeként jelenik meg, amidőn ezreket pusztító betegség ellen talál fel gyógyító szert. A tanító munkája nem ilyen, a tanító munkája nem nyilvánúl mély külső hatások keresésében, nem törekszik hangos elismerésre. Csendes és zajtalan munka ez, de eredményeiben hasznos, áldásos. Te, kedves tanítótestvérem, immár 41 esztendőt töltöttél azon a pályán, amelyet általában terhesnek, nehéznek, tövisesnek, hálátlannak mondanak az emberek. De én tudom, hogy Te ezt a mi pályánkat sohasem tartottad nehéznek, sohasem tartottad tövisesnek, mert Te szeretted azt a pályát, mert Te szereted tanítványaidat, s aki szívét viszi a gyermekek közé, aki szeretettel nevel és tanít, annak a tanítói munka nem teher, hanem a legtisztább örömök forrása. Hiszen alig is lehet szebb foglalkozás, mint a gyermeki lélek formálása, alig lehet nagyobb, tisztább öröm, mint amelyet a becsületesen végzett munka fölött érzett nemes öntudat, a tanítványok százainak hálás ragaszkodása, a szülők elismerése ad, s ezeken kívül még az a tudat, hogy a magyar kultúra felépítéséhez, annak tökéletesítéséhez munkáddal Te is hozzájárulhattál. Mi azonban nemcsak a szorosan vett tanítói munkásságodért tisztelünk és becsülünk Téged, mi ismerjük és értékelni tudjuk az iskola falain kívül kifejtett nagy és sokféle tevékenykedéseidet is. Hiszen ki ne tudná, hogy mennyit dolgoztál, mennyit fáradoztál a magyar kultúra fejlesztése, színvonalának emelése s a tanítóság személyének és munkájának megbecsülése érdekében beszédeiddel, könyveiddel, a szakirodalom terén kifejtett tevékenységeddel, de úgy is, abban a minőségedben is, mint az evang. tanítóság bizalmának letéteményese, mint az egyik egyházkerületnek, s mint az egész ország evang. tanítóságának elnöke. Ne feledkezzünk meg arról, hogy milyen szívós kitartással, milyen nagy energiával, milyen erős akarással ébresztette fel Krug Lajos az „Evangélikus Népiskolát“, s mennyi munkával, mennyi áldozatkész- séggel s mily nagy lelki erővel, a gáncstól, a közönytől meg nem rettentve, tartja fenn ma is? És emlékezzünk arról a hatalmas, nagy munkáról, amelyet társadalmi és egyházi téren kifejtett, amott a szociális és emberbaráti intézmények támogatásával, sokszor azok vezetésével, az utóbbinál az egyházkormányzat minden fokozatán való tevékeny részvételével. És ismerjük mindannyian az ő hazafias munkásságát az iskola falai között és azokon kívül, amely nem hangos szavakból, nem dicsekvésből, nem mellveregetésből áll, hanem áll mély, igaz hazafias érzésből, komoly cselekvésből és legfőképen követésre méltó nemes példaadásból. S amikor minderről emlékezünk, végtelenül örülünk, hogy ezt a Te sokirányú áldásos tevékenységedet nemcsak mi méltányoljuk, ha
