Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Szutter Dániel: A közerkölcsök romlásának meggátlása érdekében mit tehet az elemi-iskola?
125 számára, midőn már ifjúvá fejlődik, midőn a kisértések hullámai csapdossák s elmerüléssel fenyegetik. Ilyenkor egy-egy visszagon- dolás az érette imádkozó, érette aggódó jó édes anyának jóságos arcára, egy-egy visszaemlékezés tanítójának bölcs intésére meg fogja őt menteni attól, hogy elessék, hogy elbukjék. Mi következik ebből? Bizony az, hogy a híven végzett nevelői munka által már az elemi iskola is közrehathat részben közvetlenül, részben közvetve abban az irányban, hogy a már nagyon elfajult erköcsök javuljanak, s a közerkölcsök további romlása meggátoltassák, mert a — lányomhoz szólok, menyem értsen belőle — szólásmód itt is nagyon érvényesülhet, a gyermekeken keresztül igen sokat hathatunk a felnőttekre is, hisz a gyermek otthon mindent elmond, amit az iskolában hall és lát. De hát hogy és miként végezzük ezt a fontos, mélyreható munkát, hogy hassunk közre, hogy társadalmunk erkölcsösebb legyen? Tán erkölcstani szabályokat tanultassunk be a gyermekekkel, megismertessük őket az erkölcstan sok-sok törvényével? Távolról sem! Ezek az elvont dolgok nem sokat, tán semmit sem segítenének. Itt a jó példaadds és egyes, felmerült esetek alapján a közvetlen hatás azok a tényezők, melyektől e téren eredményt várhatunk. Tehát lássuk a jó példaadást, mint lényeges erkölcs javító eszközt! A népiskolás gyermek folyton tanítóját figyeli, az ő előtte nem is olyan közönséges lény, mint a többi ember, hanem sokkal tökéletesebb, olyan, akitől csak tanulni lehet, akitől tanulni kell. Ha aztán láthatja az a folyton figyelő kis ember, hogy az ő tanítója mily szelidlelkü, mily szerető szivü, milyen jóságos, igazságos, leereszkedő, nyájas, vájjon nem fogja-e e nemes lelki kincseket tőle lassan- lassan elsajátítani? De igen. — Ha tapasztalja, hogy tanítója ajkát soha nem hagyja el egyetlen hazug szó, egyetlen szidalom? Vájjon nem fog-e ő is tartózkodni ezektől a rút dolgoktól? De hiszem, hogy igen. Hát annál vájjon van-e hatalmasabb erkölcsképző, mintha az a kisded gyermeksereg az ő tanítója vallásos szive, lelkének melegét folyton érezheti ? Az attól való félelem, hogy ő ezt a szívből áradó nagy szeretetet el is vesztheti illetlen viselkedéssel és cselekedeteivel, nem fogja-e vájjon ez őt visszatartani mindentől ami nem illő, ami erkölcstelen? Úgy vélem, hogy igen. Vallásos életünk, templomszeretetünk igen jó példaadás a serdülő ifjúság előtt. Bizonyára követik majd a nemes példát. Már pedig a vallás nemes érzelmeivel átitatott lélek, a templomot szerető ember nem fog soha oly dolgot mívelni, mely erkölcsi szempontból kifogás alá esnék. Tehát csak neveljünk vallásos, mélyen érző nemzedéket, akkor nyugodtak lehetünk, hogy erkölcsi téren sem lesz baj! De azt mondottam az imént, hogy egyes, felmerült esetek alapján a közvetlen hatás az a másik tényező, melyből az erkölcsjavítás terén eredményt várhatunk. — Ez abban áll, hogy észrevétetjük a gyermekkel a rosszat, a helytelent, s igyekszünk azt meggyűlöltetni. Például ráirányítom a tanulók figyelmét arra, hogy egyik társuk játék közben mily durván beszél a társával, s igyekszem hatni
