Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 1. szám - Stoll Ernő: Jókai, a nemzet gyógypedagógusa
IB írója, Zsigmond — hevíti képzelete, mint alchimista dolgozik „a lélek alchimiájának rajongója“... Jókai műveinek erkölcsgyógyító ereje abban is áll, hogy a mesterkéltségtől elfordultan a természethez és a természeteshez fordítja olvasóinak figyelő tekintetét. A jóságot ott keresi, hol Rousseau. Mert minden úgy jó, amint a természet műhelyéből kijön. A természet csöndjében nála is, mint ez Bihari esztétikái jában (Dr. Bihari Péter: Egyetemes és részleges aesthetika) oly szépen írja, feloldódnak a társadalom rakta bilincsek, úgy érzi magát az ember, mintha minden ág felé nyúlna, mindenben Isten remeke szólna. És mint a régiek, ő is szentnek és mint Vergilius Isten adományának tartja a gyógyító álmot, miért is Lille „magái nyát nem látogatja más, mint Isten szeme és az álom“. Mindí ezekért mondja Zsigmond Ferenc Jókai című művében (M. Tud. Akadémia kiadása), hogy: „Rousseaunak is nagy volt a hite a helyes, természetes nevelés hatalmában, de Jókai alaposan lei tromfolta a genfi bölcset; Emilét minden téren túlszárnyalná Zoltán.“ (146. lap.) Jókai műveiben olvasó és író oly benső viszonyba kerülnek, mint orvos a beteggel, így az erkölcsi ráható erő is ilyen: gyóí gyítva, oktatva nevelő. A betegnek orvos a legjobb barátja, így a beteg nemzetnek a gyógyító Jókai a legkedvesebb embere. Jókai erkölcsgyógyító intézetében az üde erkölcsi érzés, a fenséí ges erkölcsi cselekedetek, az erkölcsi belátások, mint a tiszta éri kölcsi élet főmomentumai gyógyító eszközökként szerepelnek. Itt a jónak világában a jobb a jónak ellensége, versenyre kel a rossz a jóval a nap és szél versenyeként, miért is minden és mim denki jónak igyekszik lenni. A fölfelé törekvés önismeretet, ön# fegyelmezést kiván egyestől és nemzettől egyaránt. És e töreki vésben látja Jókai az igazi erkölcsi egyenlőséget. Az erkölcsi élet parancsszava messzehangzó szózatként hallatszik Jókai mm veiből: előre a jobb élet felé, előre másokért, fölfelé a tökéleteséi dés utain. Jókai műveiben és művei által neveli és ápolja a faji öntudatot is az együvétartozás érzésének felkeltése által. A nemi zetet egy nagy családnak veszi s így fakasztja üde forrásként a hazafiúi érzést, a hazaszeretetet, melynek aztán apotheozisát, ísí tenítését adja. A szépség ékesítette nemzeti utakon, a faji erőn át vezeti a nemzetet a bölcs élethez, a példaadó cselekedetek megadása által s így lesz az ő gyógyítva nevelő iskolája a nenii zeti cselekvések iskolája, így lesz a honfiúi bánatból honfiúi kötelességtudás. Jókai puíveiben érzi az elhagyatott nem# zet, hogy van még Isten, van még igazság, van még szeretet, így tehát van jutalmazás és büntetés. Az erkölcsi jutalmazás és búm tetés az, ami a becsületérzést felébreszti az olvasó egyedeken át s egy nemzet összességének akaratára döntő befolyással van. A jutalmazás és büntetés nevelési ténykedése sehol sem oly frapí páns, mint éppen Jókainál, a nemzet gyógypaedagogusánál. A családi életen át a nemzeti életet a legbenfőbb melegséggel avatja szentté. A jóságot mindenütt megpillantja és észre véteti, hogy aztán egyén és nemzet figyeljen arra a titkos szózatra, melyre
