Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 1. szám - Stoll Ernő: Jókai, a nemzet gyógypedagógusa

13

folyik a nemzeti nevelés. A lelki szépnek, a jónak, az igaznak lát? juk itt a lelkesedés izzó zsarátnokán az áldozást. Ezért művei nemcsak nevelők, de önnevelők, mert az önnevelésre meg« adják az impulzust. Miután a tiszta vért az üde levegő adja, így Jókai a tisztultabb erkölcsi vért a természet imádásával ömleszti. A természetben végzett istentiszteletével fékezteti az atavisztikus hajlamokat; óv és óvat a rombolástól s az önuralomra való nevelés által zabolázza a nemtelen ösztönöket, míg a nemes ösztönöket ápolja, neveli a természetvédelemnek arany szájú apostola. Nem Gileádban, a természeti ben és az ősanya ölében pihenő romlatlan nép lelkében ke? reste és találta a nemzet sebére a gyógyírt. Ö minden bánat? nak ád oltogató könnyet (Anna keservének tudja, hogy miért nem!), de előbb szenvedtet a bűnért, a szenvedések tisztító tüzé? ben purifikálja a bűnös lelkeket, mely után szivárványt, békeolaj * ágat látunk. Látjuk itt az egyéneken át, mint másutt sehol, a nemzet élő lelkiismeretét, melyet ápol és fej? leszt. Nemzeti becsületérzésnek ő a leg híva? tottabb nevelője.

Mint a nemzet papja lelkesen hirdeti az ismeret szavával a lélek uralmát a test fölött, az akarat mindenhatóságát, melyben Széchenyivel egyetért, ki ezt mondja: akarjatok nagyok lenni és azok lesztek. Jókainál Tatrarigiban: a halál minden ha* falma nem volt képes megtörni azt a rettenetes akar a? tot. Üjtestámentomszerűleg, gyógyítólag, üditőleg hatottak az elfásult lelkekre az akaraterőbe vetett, tetteket látni, győzelmet aratni akaró szavak. Nincs nemzetnek halála, mert nem lehet, hi? szén mintha Pál apostollal kérdezné, a nemzeti halálra vonatkoz? tatva: halál, hol van a te fullánkod? ... ,

Jókai is, mint Széchenyi s mindazok, kik a nemzeti élet len* dítő kerekénél dolgoztak, áldozva áldoztak: az anyai szív műn? kájától, a családi reformált életen át a nemzetet megújító szere? tettől várja a nagy átalakulást, a szeretettel a nemzeti életnek soha el nem fogyását. Midőn az önzést megalázza, ezzel egyide? jüleg az önzetlenség szeretete mint az erkölcs subtilis hajtása emelkedik a fény és világosság tündérbirodalmában. A bal? és előitéletek ostorozásával, a zsarnokság tiprása által, az elnyomót? tak felemelésével \gyógyítva nevel egyenlőségre, szabadságszere? tetre, testvéri láncfüzésre. Pantheista, világegyetem istenítő mód? jára öleli fel a természet országait. Nála az állatok erkölcsileg magasabban állanak. Az élő gyümölcsfát mint a székely ember, nem vágja ki, gyilkosnak nevezi az élőfa kivágóját a néphitnek hódolója, az állatok, növények illusztris barátja, az atavisztikus hajlamokat gyógyítva nevelője a nemzetnek. A bibliai olajos korsó módjára el nem fogyó szeretetet a szív ünnepnapjaival, a szeretet munkájával, apró győzelmeivel igyekszik biztosítani egyesek és a nemzet szívében az, kiben egy nemzet szíve dobbant meg. A magyar szívember idealizmusa gyógyította a realiz? must. Az anyagvilágot — mint találóan írja Jókainak hivatott