Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
106 Nyugalmi éveiben szerkesztette Kapi Gyula a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház Korálkönyvét (1912). Ez a gyűjteményes hatalmas munka klasszikus feldolgozásban magában foglalja az addig használatban volt közkedveltségű egyházi dallamainkat, a magyar eredetű ,s a magyar lélek karakterét kifejező mű- yészi értékű egyházi melódiáinkat, az idegen dallamok közül pedig a feltétlenül klasszikus becsüeket s azokat az énekdallamokat, melyeknek szövege a hozzá fűződő emlékek révén szinte hitvallási jelentőségre emelkedett, E korálkönyvvel Kapi azt célozta, hogy nagymagyarországi evang. egyetemes egyházunknak mind a négy kerülete egyaránt használhassa, továbbá, hogy megszokott énekeit abban minden gyülekezetünk megtalálja és hogy e korálkönyv révén a hazai evangélikus templomi éneklés zenei tekintetben mindinkább egységessé, magyarrá, nemzetivé váljék, népünket pedig elkisérje a templomból s iskolából ki az életbe. Evangélikus lelkészeinktől és énekvezéreinktől függ, hogy e korálkönyv ideális céljai megvalósuljanak. — Kapi Gyulának utolsó két nagyobb művét, a Gyermeklantot és a Vallásos Karéneket a Dunántúli Evang. Egyházkerületi Ének- és Zenepártoló Egyesület adta ki egyházunk negyedszázados emlékünnepe alkalmából. E munkákból kitűnik, hogy Luther szellemében mennyire szívén viselte Kapi Gyula az egyházunk és iskoláink érdekeinek ügyét akkor is, midőn már nem volt ,,hivatalos“ szolgálatban. De lábának szövétneke és ösvényének világa volt az Úrnak igéje s jó dolognak vallotta, dicsérni az Urat és éneket mondani az ő nevének. A Mindenható megengedte, hogy Kapi Gyula mintaszerű, harmonikus, kedves családi életet élhessen mindvégig az ő finomlelkű, hűséges életpárjával, Hirschfeld Adriennel és szeretett gyermekeivel, kik közül Béla immár egy évtized óta püspöke a dunántúli evangélikus egyházkerületnek. Kapi Gyulának mint tanárnak és igazgatónak, mint a hazai evang. egyház és iskola, a magyar nevelésügy s zeneköltés egyik kiváló munkásának, mint egy köztiszteletben álló család fejének élete valóban Isten kegyelmében eltöltött áldásos élet volt. A munkának csak a 'terhét hordozá, mint Jézus Krisztus jó vitéze. Megpróbáltatásának idején erősnek bizonyéit s a nagy harcot becsülettel, hősiesen megküzdötte. S noha sohasem kereste a babért, mégis igaz tisztelet, szeretet és hála volt osztályrésze egyházában, az iskolában, a hazai és helyi társadalomban és a családjában egyaránt, ami megnyilvánúlt akkor is, amikor — 1923. nagyhetének szerdáján, március 28-án az Úr magához szólítván hű szolgájának lelkét — 1923. március 30-ának, nagypénteknek délutánján sokan-sokan Jcönüyező szemmel állották körül a soproni temetőben azt a díszsírhelyet, hol most, 1926. július 7-én. egy nemzet evangélikus tanítóinak egyetemessége márvány síremlékkel hódolt mesterének. Kapi Gyula igaz ember volt. Az igaz embernek emléke áldott.
