Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
106 gúlát uralkodik: leginkább a templomban s az iskolában. Egyházi és iskolai ünnepélyeink műsorán még ma is állandóan szerepelnek Kapi Gyula énekei s karénekei: magánénekek, gyermekkarok, vegyeskarok, férfikarok. Világi ének-zenéjét is erőteljes, bensőséges, ünnepélyes, imádságos hangulat jellemzi. ,,Árpád sírja", „Vidd el fecském", „Ráchel siralma", „Egy gondolat bánt engemet" stb. mind olyan tárgyú, amilyennek az előbb jellemzett zene felel meg. Egyházi és világi karénekeit széles e hazában éneklik templomi és egyesületi énekkarok. Midőn a zsoltárok könyvét lapozgatta a Bibliában, megszólaltak szívének csudálatos húrjai s az ő áldott keze megörökítette kottában szívének zenéjét, gyönyörűségére és lelki épülésére embernek s bizonyára kedvességére Istennek. E szórakozása áldást jelentett neki magának, másoknak is. Kompozícióit s zenepaedagógiaí cikkeit, műveit a hozzáértők ma is nagy haszonnal forgathatják. Ledfontosabb művei ezen a téren: a már említett Dalkönyvecske és a hozzávaló Utasítás, mely alapvető műnek tekinthető a népiskolai énektanításban. Vagy említsük meg a Pálmaágak, a Harangszó, Magyar Éneklő Kar, Vallásos Karénekek Vegyeskarra, Gyermeklant című gyűjteményeket, amiknek gyöngyszemei itt is, ott is felcsillannak egy-egy egyházi vagy hazafias ünnepélyünk fényében. Rengeteg volt azoknak a litografált kottáknak a száma is, melyeket Kapi Gyula a Dunántúli Evang. Egy- házkeületi Ének- és Zenepártoló-Egyesület kiadásában bocsátott egyházunk rendelkezésére. Nem értékelhető eléggé az a belmissziói munka, melyet ilyetén Kapi Gyula mint énekszerző a magyarhoni evangélikus egyház szolgálatában kifejtett. Nagy kár, hogy ez utóbb említett litografált kották egybegyűjtése ma már lehetetlen. Kapi Gyula mint zenepaedagógus kiválóan szolgálta egyházát és az iskolaügyet. A tanítóképző-intézeti ének- és zeneoktatás fejlesztéséhez nem csupán elméleti cikkekkel, értekezésekkel járúit hozzá, hanem rendszeres művekkel s évtizedes gyakorlati oktatással is. Össz- hangzattani Gyakorlókönyvét (2 füzet, 1887) zeneiskoláknak és tanítóképző-intézeteknek szánta s e kitűnő füzeteket a m. kír. Zeneakadémián is használták. Ötven Rövid Előjáték című művét az evang. kántorképzés céljaira írta (1890). Orgonaiskoláját (I., II. rész, 1891) ma is használják tanítóképzőinkben. Mint soproni evang, tanítóképzőintézeti tanár és igazgató az intézet eminens érdekéül és feladatáúl tekintette az evang. kántorképzést. Az „Általános Tanügyi Közlöny" 1879. évi 19. és 21. számában „A tanítóképezdei ének- és zeneoktatásról" írott tanulmányában részletesen taglalja methodikáját, melyből még ma is igen sokat tanulhat az, ki tanítóképző-intézeti ének- és zeneoktatással foglalkozik. E tanulmányának befejezésében igen találóan írja, hogy „a felekezet szárnyai alá került tanítótól nemcsak azt várjuk el, hogy énekelni, zenélni tudjon, hanem hogy éneklése, zenélése a felekezet főhatósága által megállapított szertartásos formákban nyilatkozzék". Ezért azt kívánja, hogy az állami tanítóképzőintézetet végzett tanítójelölt, mível ott csak általános énekbeli és zenei képzettséget nyert, az egyházi énekben és zenében való jártasságát egy éven át egészítse ki, amiről azután tegyen bizonyságot az állami tanítóképzők vizsgáló-bizottságába küldött felekezeti megbízottak előtt.
