Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
101 ben" 1876/77). A halberstadtí tanítóképző-intézet ismertetésében többek között így értekezik: „Hogy jelen tudósításba éppen a halber- tetadti seminariumról szóló passzust választóm, annak két oka van: egyik az, hogy az általam megtekintett tanítóképző-intézetek közül a halberstadti áll három évi tanfolyamával a mienkhez legközelebb; a másik az, hogy az internátus kérdésének oly szerencsés megoldását, továbbá oly jól organizált gyakorló-iskolát sehol sem találtam, mint itt, Kehmek, korunk e tekintélyes gyakorlati paedagógusának működési helyén. Az utolsó ok fontosságát emelte előttem az, hogy tanítóképző-intézetünk éppen most fáradozik önálló gyakorló-iskola felállításán. Talán lesz egy-két szemecske jelen sorok között is, mit építge- tésünkben felhasználhatunk.“ A soproni evang. tanítóképző-intézetnek ez a tervezett önálló gyakorló-iskolája a Kehr-féle rendszer szerint az 1883/84. iskolai évben nyílt meg, ugyanakkor, midőn az eddigi három évfolyamú tanítóképzést országszerte négy évfolyamúvá fejlesztették, Ez a gyakorló-iskolai típus szerepelt a soproni evang. tanítóképző-intézetben 1913-ig. Azt mondja Kapi a halberstadti tanítóképző-intézet ismertetésében: „Nem célom a gyakorlati kiképzés ily rendszeréhez hosszú dicséreteket csatolni; csak annyit akarok megemlíteni, hogy az ismeretek elemeit oly biztosan bíró s a népiskolában oly otthonos, oly szabadon mozgó tanítójelölteket utazgatásom alatt sehol sem találtam, mint Halberstadtban.“ Annak idején hasonló eredményeket ért el Kapi a soproni evang. tanítóképző-intézet gyakorló-iskolájában is. Király József Pál nagyérdemű igazgató nyugalomba vonulása után, 1882. szeptember 1. óta Kapi Gyula igazgatta 23 éven át a soproni evang. tanítóképző-intézetet. Abban a 23 évben a legfokozottabb mértékben fordította munkás életének minden idejét soproni evang. tanítóképző-intézetünk felvirágoztatására, evang. tanító- és kántorképzésünk emelésére. Áldásos életéből összesen 35 évet szentelt a soproni evang. tanítóképző-intézetnek; mígnem a munkához szokott, a munkának élt férfi, kinek neve a soproni evang. tanítóképző-intézetével összeforrt, kinek nevéhez fűződik az intézet felvirágozása, megrongált idegzetének pihentetése végett 1904-ben egy évre terjedő szabadságot kapott és 1905. szeptember 1-től számítva végleg nyugalomba vonölt. Sokan voltak és vagyunk, kik hosszú éveken, évtizedeken át személyesen ismerhettük, tisztelhettük, szerethettük Kapi Gyulát, az erős személyiségű férfiút, a kiváló paedagógust, a bölcs adminisztrátort, az atyai barátot. Erős személyisége különösen igazgatóságának idején érvényesült. És ez az erős személyiség szuggesztív erővel hatott növendékeire. Megérezte s meglátta benne mindenki a mintaképét a kötelesség rendíthetetlen, hű teljesítőjének. Élő példája tiszteletre, felette nagy megbecsülésre és utánzásra indította növendékeit. Hogy Kapi Gyula igazgatósága idején a soproni evang. tanítóképzőben nevelkedett tanítói gárdának oly sok erős egyéniségű, kötelességhű tagja vált ki, nem tekinthető véletlenségnek, hiszen ott volt a mintakép, ki szigorú, azaz következetes volt szavaiban, tetteiben, erélyes az elbiza- kodottakkal, nyájas, bátorító a csüggedőkkel szemben. Növendékei
