Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
120 azt mondották róla, hogy szigorú, de igazságos. Szerény anyagi jutalom mellett önmegtagadással feszítette meg idegeit a szent ügy érdekében, kora reggeltől a késő órákig, nem önhasznáért, hanem csak azért, hogy szeretett növendékeinek, a leendő tanítóknak lelkét meg- edzze, irányítsa, fogékonnyá tegye mindaz iránt, ami jó, ami nemes, amik az ő lelkének ideáljai. Istenben bízó mélységes hitével táplálta ^sokakat boldogító, munkás életre nevelő szeretetét. Azt tartotta fő kötelességének, hogy Istentől megszabott hivatását feltétlenül, hűségesen teljesítse. Ethizálta a hivatását. Idealizmusával, kitartó, kötelességhű munkásságával szinte csodákat művelt. Nevelő munkájában a tanítói egyéniség ethizálása volt a célja; gyakorlatilag alkalmazta a személyiség paedagógiáját. Élete javát adta paedagógiai ideáljainak megvalósításáért, a magyar evangélikus tanító személyiségének meg- 'alkotásáért. Érezték, látták ezt a növendékei s legjobban fájt nekik maguknak, ha igazgatójukat — akaratlanúl is — megbántották. Olyankor azután boldog volt az illető, ha igazgatója a megengesztelődés jeléül hosszabb idő múlva felelésre szólította a bűnöst. Pedig tudvalevő, hogy a tanulók legtöbbje örül, ha nem kell „felelnie“. — Kapi JCyula adminisztrátori bölcsesége az anyagilag szegény soproni intézetet nem csupán versenyképessé tette a gazdag felszerelésű, anyagilag sokkal erősebb helyzetű állami tanítóképzőkkel szemben, hanem a gyakorlati képzés és kántorképzés intenzitása, valamint az intézetben uralkodó egységes világnézet kvalitása tekintetében föléje is emelte intézetét az államiaknak. Egy emberöltőn végig nappal tanított, hiányzó tanerőket pótolt s a késő éjjeli órákig a tanítóképzésünk érdekeit szolgáló javaslatokon dolgozott, szervezeteket, szabályzatokat, költségvetéseket készített, cikkeket, értekezéseket, tanulmányokat írt, iskolai könyveket szerkesztett, zeneműveket komponált. Legfontosabb cikkei abból az időből: Az iskolák Luther tanuló-korában (Egyház és Iskola, 1884), Evang. gyámintézetünk múltja és mostani szervezete (U. o., 1885), Tanítóképző-intézeteink zeneoktatásáról, A tanítóképző-intézetek tantervének módosítása, A bécsújhelyi tanítóképző-intézet (Magyar Tanítóképző, 1890), Comenius Ámos János (A soproni evang. tanítóképző-intézet értesítőjében, 1891). Munkái közül a Dalkönyvec^ce (1881) és a hozzávaló Utasítás (1882) a népiskolai énektanításnak kiváló szolgálatára volt. A Pálmaágak (1886) című egyházi és alkalmi férfikar-gyűjtemény közkedvelt munka volt. Tanártársával, Papp Józseffel, valamint Pós Lajossal együtt szerkesztette az ABC- és Olvasókönyvet (1886), majd Bakó Sámuellel és Papp Józseffel együtt összeállította az Olvasókönyvet az evang. népiskola II, és III. osztálya számára (1886) és Papp Józsefsel együtt kidolgozta az Olvasó- és Tankönyvet az evang. népiskola IV.—VI. osztálya számára (1889). Ezek az olvasókönyvek a legújabb időkig nagyon használatosak voltak népiskoláinkban s az új tanterv értelmében való átdolgozásuk és kiadásuk folyamatban van. Kapi Gyula szervezőképességét mutatják a soproni evang. tanítóképző-intézet igazgatói jelentései, értesítői, valamint az intézet gyakorló-iskolájárnak szervezete és részletes tanmenetei (1889) is, melyekben Papp Józseffel együtt — a maga idejében — pompásan használható mintát
