Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
98 jelentése, megnyilatkozása úgy mint a szikra, mely hatalmas tűzosz- loppá növekszik, de nem gyújt, nem éget, hanem világít. És most eljöttünk, hogy a megdicsőültnek hódolatunkat bemutassuk, hogy hálaadónkat lerójjuk. — Eljöttünk, hogy ez ünnepi hangulatnak imádságos csendjében újból hitvallást tegyünk mellette és szere- tetünknek külső alakban is kifejezést adjunk. Álljon tehát e márvány ,,ad perpetuam memoriam!“ És hirdesse Magyarország evang. tanítóságának soha el nem múló háláját azzal a fenkölt lelkű férfiúval szemben, akinél ideálisabb és tisztább életet, még senki sem élt e földön; akinél szebben még senki sem töltötte be magasztos hivatását; akinél hívebben még senki sem csüngött egyházán, nemzetén; akinél odaadóbb szeretettel még senki sem gondozta a jövőt jelentő nemzedéknek veteményes kertjét! S midőn most az ország evangélikus tanítósága nevében e síremléket átadom rendeltetésének, teszem azon tudatban, hogy miként az igazhívő mozlim Mekka felé, úgy irányítjuk ezentúl mi is tekintetünket e szent helyre, s miként Anteusz az anyaföld érintésétől megerősödött, a mi lelkünk is megedződik, valahányszor e megszentelt földet érezzük lábunk alatt és tekintetünk e hantokon pihen. S ha ismét távozunk innen, felgyűl mögöttünk itt egy újabb pharosz, melynek bíztató fénye messze bevilágít sötét éjszakánkba és amely elkalauzolja majd az élet tengerén nehezen küzködő gályánkat a csendes, biztos révbe, l egyen tehát áldott, kit e hant takar és dicsőség annak, kinek csak teste porlad itt alant! Kapi Gyula. Irta és felolvasta: Hamar Gyula tanítóképző-intézeti igazgató. A legutóbbi öt évtized evangélikus tanítóinak és kántorainak működésén különösképen a dunántúliakén — megérzik a soproni evang, tanítóképző-intézet néhai erős személyiségű igazgatójának, Kapi Gyulának a szelleme; az az evangéliumi boldogító szellem, melyet Kapi az intézetben felvirágoztatott és örökségül hagyott s melynek nagyszerű visszatükröződése nyilvánúl abban, hogy Kapi Gyulát a magyarországi evangélikus tanítók egyetemessége tanító- mesteréül tekinti. S a sok-sok tanítvány közül legboldogabbak azok, kik valaha a mester lábainál ülhettek és hallgathatták bölcs tanításait, útmutatásait, intelmeit; kik szavaiból s tetteiből megérezhették lelkének feléjük áradó szeretetét; kik szemlélhették benne a tekintély, a tisztelet, szeretet és hála paedagógusát, a szigorúan következetes kötelességteljesítés élő példáját; kik szeretettel tisztelhették egyéniségében a felsőbbségért, az egyházáért, a hazájáért, az iskolájáért s az iskolaügyért, az evangélikus tanítók és egyházi énekvezérek magasabb rendű érdekeiért lelkesedve küzdő nemes embert. Valóban, Kapi Gyulát a lelkülete nemessé tette s ez a nemesség a legnemesebb nemesség.
